Kevesen vártak áttörést az Egyesült Királyság és az Európai Unió között szerdán újrakezdődött és egy pénteki reggelivel befejeződött alkudozástól. Hírek szerint a tárgyalások hetedik, ezúttal Brüsszelben tartott rundója az immár szokásossá vált gourmet vacsorával indított a két csoport vezetője, a brit David Frost és brüsszeli megfelelője, Michel Barnier francia EU-főtárgyaló között. A brit team nagyjából ötven főből állt. A megszokott dinamika alapján politikai megfigyelők arra számítottak, és ebben nem is csalódtak, hogy az eszmecsere ezúttal is annak kijelentésével végződik, hogy a nézeteltérések változatlanul fennállnak.
Barnier „csalódottnak” mondta magát, amiért a két fél nem a remélt sebességgel halad a közös cél felé. A brit szakértők legalább annyi elégtételt érezhetnek, hogy a szigetországba visszatérve felmentést kapnak a múlt hét végén a Franciaországból, Belgiumból és Máltáról beutazókra kiterjesztett kéthetes karanténba.
A brit sajtó, köztük a The Times napilap szerint a megállapodás egyik akadálya az lehet, hogy Brüsszel nem hajlandó széleskörű hozzáférést nyújtani a brit teherszállító ipar számára Európába, miután a Bizottság „alapvetően kiegyensúlyozatlannak” ítélte meg a brit megközelítést. Michel Barnier nyilvánosan kifogásolta, hogy a szállítmányozás is azon területek közé tartozik, ahol az Egyesült Királyság „szívesen használná ki az egységes piaccal járó előnyöket”.
A december 31-én lezáruló átmeneti állapotot követő együttműködésről szóló megállapodást veszélyezteti, hogy az EU nem támogatja a vállalatoknak nyújtott állami támogatást. Ez a kérdés értelemszerűen különösen kiéleződött a koronavírus-válság idején, amikor London számos nagyvonalú gesztussal sietett a csőd felé araszoló vállalatok és dolgozóik segítségére, ami Brüsszel számára elfogadhatatlan. Nagy-Britannia számára a tiltakozás újabb éles emlékeztetés arra, miért csapja be maga mögött az EU ajtaját. Nem szereti, ha beleszólnak a dolgába és egy olyan rendszerbe próbálják belekényszeríteni, ami neki nem smakkol. Az EU viszont attól tart, hogy brit vállalkozások és üzemek versenyelőnybe kerülnek a kontinensen székelő társaikkal szemben.
David Frost brit tárgyalóbiztos még a legutóbbi tárgyalási forduló után hangoztatta, hogy kész az engedményre, elfogadja az egy átfogó struktúrába kényszerített egyezmény tervét. Európa „hálából” kész elfogadni a brit követelést, hogy az Európai Bíróság ne játszhasson szerepet brit ügyekben. Frost nemrégiben még elképzelhetőnek tartotta, hogy akár már szeptemberben egymás tenyerébe csaphatnak a sokat szenvedő tárgyalók, most azonban attól tart, kifutnak az időből. Az EU a héten ismét leszögezte, hogy „októberben nyílik az utolsó esély a megegyezésre”. A folyamat felgyorsítása érdekében a britek egy jogi szövegtervezetet nyújtottak át, amely összefoglalja azokat a területeket, melyekről már egyetértés alakult ki. Ez a vázlat a Daily Express ismeretei szerint arra koncentrál, hogy a december végén lejáró átmeneti időszak után „eliminálni lehessen” a legtöbb vámot és kvótát. Michel Barnier visszautasította az ajánlatot, változatlanul ragaszkodva ahhoz, hogy először az olyan kényes területeken kell tényleges előrehaladást elérni, mint a halászati jogok és az egyenlő versenyfeltételek. Brüsszel elvetette egy migrációs szerződés ötletét is, melynek szellemében a szigetország visszaküldhetné az illegális bevándorlókat abba az európai országba, ahol először nyújtották be jelentkezésüket politikai menekült státuszra.
Boris Johnson e héten Skóciában tölti nyári szabadságát, nyilván ezzel is megpróbálva néhány jó pontot szerezni a függetlenség felé araszoló északi tartományban. A kormányfő számára égetően fontos, hogy az EU-ból való tényleges kilépés rendezett formában valósuljon meg. A koronavírus-válság kezelése folyamán elkövetett súlyos hibák, az idősotthonokban történt tragédiák, Európa legmagasabb halálozási száma, a következetlen karanténozási, szociális távolságtartási, szájmaszkviselési és egyéb nehezen követhető szabályok, majd a múlt és ezen a héten kirobbant vizsgabotrány egyre inkább aláásták Johnson és csapata tekintélyét. Egy alkalmatlannak látszó kormány, különösen, ha Sir Keir Starmer vezetésével a Munkáspárt vonzó alternatívának bizonyul, hamar elveszítheti a szavazók, sőt a tory képviselők bizalmát.
