Augusztus 20-a környékén a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) vezetése találkozik annak az alapítványnak a kurátoraival, amely szeptember elsejétől átveszi az egyetem fenntartói feladatait – többek között erről is beszélt a Nemzeti Színház főigazgatója, Vidnyánszky Attila kuratóriumi elnök csütörtökön a Kossuth Rádióban. Az SZFE szenátusa lapunkhoz eljuttatott közleményéből kiderül: a modellváltással kapcsolatos feladatlistának megfelelően elkészítette a megújult, a jövőre is (a szenátus által) érvényesnek tekintett Szervezeti és Működési Szabályzatát, valamint megfogalmazta javaslatát a modellváltás után életbelépő Alapító Okirat szövegére. „Ez a két dokumentum meghatározza az egyetemi önrendelkezés kereteit és elveit – összhangban az SZFE múltjával és jelenével, az universitas hagyományaival és eszményével. Kiviláglik belőle, hogy az egyetem autonómiájának záloga továbbra is a szenátus – legalább az állami fenntartású egyetemek számára is biztosított – jogköreinek megmaradása” – áll a közleményben, amelyből kiderül: e dokumentumokat nemcsak megküldték az Információs és Technológiai Minisztériumnak, illetve az illetékeseknek, az egyetem honlapján mindenki számára hozzáférhetővé is tették.
Kérdés, e két dokumentum tárgyalási alap lesz-e, ha létrejön az SZFE és az alapítvány kuratóriumának találkozója. (A nemzeti együttműködés jegyében az SZFE által javasolt művészek közül senki sem került be a kuratóriumba.) Ráadásul Vidnyánszky Attila csütörtöki rádióinterjújában úgy fogalmazott: egy színházi klikk, „egy bagázs” tiltakozott az intézmény modellváltásának mikéntje ellen, Ascher Tamás pedig a diákokat hergeli. „Nagyon komoly nemzetközi háttérhatalom és hálózat szervezkedik, egy liberális kör. A szakma tele van történetekkel, hogyan lehetetlenítettek el embereket” – mondta. Az intézmény „balliberális” képzésének bizonyítékát abban vélte felfedezni, hogy egykor Kerényi Imrét elbocsátották az egyetemről.
„Vidnyánszky Attila a Kossuth Rádióban »bagázsnak« nevezte a Színház-, és Filmművészeti Egyetem oktatóit, csak mert szóvá merték tenni, hogy az intézmény alapítványi átalakításának folyamata mellőz minden demokratikus szándékot és korrektnek nevezhető szakmai munkát. Vidnyánszky kezdetektől hiányos érvkészlete mára puszta önsajnálattá, sértett önigazolássá, fékezhetetlen bosszúvá merevedett. Az »Egy pillanat alatt a nyugat-európai turnéim eltűntek, mert egy nagy nemzetközi hálózat Tompa Andreától Csáki Juditon át, egy kritikuscég(sic!) elintézte azt« kijelentésével Vidnyánszky is leiratkozott a »sorosista, libernyák, szabadkőműves« mantrát hajtogató nemzeti radikálisok színvonalára. Siránkozik, miközben övé már minden” – többek között így kommentálta Vidnyánszky nyilatkozatát Schilling Árpád rendező a Facebookon.
Kálmán László nyelvész Vidnyánszky nyilatkozatát más oldalról elemezte a közösségi portálon. „Orbán libernyákozásához hasonlóan az is súlyos határátlépés, amikor Vidnyánszky »háttérhatalomról« beszél. Ő ugyanis nem azokba a csoportokba tartozik, amik csak lazán (és sokszor rejtetten) csüggnek a hatalom csöcsein, és amiknek az a dolguk, hogy a hatalom megnyilvánulásainál ezerszer szalonképtelenebbül képviseljék ugyanazt. Ő egy egészen közvetlenül kormányzati tényező, formálisan is óriási hatalommal rendelkező kiskirály. Tehát most szóról szóra ugyanaz történt, mint Orbánnal, csak Vidnyánszky nem a kisnyilasokkal, hanem a szalonnácikkal azonosította magát.”
Mohácsi János rendező a 168 órának adott interjújában emlékeztetett: Kerényi Imrét annak idején azért bocsájtották el az SZFE-ről, mert rendszeresen elmulasztotta megtartani az óráit.
