Már több mint négyezren írták alá a Gárdonyi Civilek nevű csoport petícióját, amelyben egyebek mellett azt követelik, hogy a Velencei-tó még szabad partjait ezután is mindenki ingyen használhassa, az érintett területeket ne adják el. Az aláírásokkal nyomatékosított petíciót jövő hétfőn demonstrációval egybekötve adják át majd a város vezetésének. Mindez jelzi: a Gárdonyban néhány hónapja újra fellángolt strandviták nem jutottak nyugvópontra, továbbra is forrnak az indulatok.
A Fejér megyei településen évek óta újra és újra felröppennek hírek arról, hogy megszüntetnék, beépítenék azokat a partszakaszokat, ahol most még ingyen lehet fürdőzni, így a helyiek a legkisebb gyanús jelre ugranak. Így volt ez idén kora nyáron is, amikor Holdfény sétánynak nevezett – régóta ingyenes fürdőhelyként használt, de valójában szabadstrandnak nem minősülő – partszakaszt lekordonozta a partfal felújításával megbízott cég. Sokan azt gondolták, hogy ez már a szabad fürdőhelyek megszállásának első lépése.
– A partfal építése állami beruházás, nekünk nincs ahhoz közünk, de szóltam a kivitelezőnek, hogy ha nyáron kezdik a munkát, akkor számítson felháborodásra. Nem hallgatott rám. Az építési terület lezárása óta terjedt el rólam, hogy én minden szabadstrandot meg akarok szüntetni és be akarom építeni a partot szállodákkal, ami nem igaz, de ez már senkit nem érdekelt – fogalmazott lapunknak indulatosan Gárdony fideszes polgármestere, Tóth István. Igaz, a városvezető azt sem titkolta: szívesen látna fejlesztéseket Gárdonyban, akár a zöld területek vagy éppen a szabad strandok kárára is. Szerinte ez ellen valójában csak „a nyaralótulajdonosok egy meghatározott köre” tiltakozik, a helyiek támogatnák a fejlesztéseket.
Bálint Zoltán, a helyi ellenzék egyik képviselője úgy látja, ennél azért többről van szó. Mint mondta, sok helybeli kereste meg őket azzal, hogy féltik a tóparti területeket. Különösen azután erősödtek fel a félelmek – fogalmazott a képviselő –, hogy kiderült: a polgármester a veszélyhelyzet ideje alatt kezdeményezte a Helyi Építési Szabályzat (HÉSZ) módosítását, majd saját hatáskörben eladott összesen 2942 négyzetméteres területet a Pisztráng kempingből és a korábbi Panoráma szabadstrandból. Emellett a HÉSZ módosítása lehetővé tette, hogy a Sirály strandon 6 ezer négyzetméteres telket alakítsanak ki 30 százalékos beépíthetőséggel, legfeljebb 9,5 méter épületekkel, „településközponti vegyes terület és zöldterület” besorolással. A Gárdonyhoz tartozó Agárdon a Park és a Napsugár strandon pedig megszüntetnék a 30 méteres parti sávot, továbbá 3000 négyzetméteres telekalakítást tettek lehetővé 30 százalékos beépíthetőséggel és maximum 10,5 méteres épületmagassággal.
Mindezt Tóth István azzal magyarázta lapunknak:
– Az érintett strandok területének nagy része eddig is üdülőházas besorolású volt, tehát elvileg beépíthető lenne az egész, de természetesen ahogy eddig, ezután sem tervezünk ilyet. Ezeket a strandokat a hatvanas évek óta nem fejlesztette senki, ezt készítette elő az önkormányzat. Új vizesblokkokat, szociális helyiségeket és szép, korszerű büfésort alakítanánk ki a mostani bodegák helyén. A harminc méteres parti sávot azért kell megszüntetni, mert így lehet a vízközelben vizesblokkot építeni, kikötőt fejlesztetni és szívesen látnánk egy szörfközpontot is, amit nincs értelme a parttól száz méterre felhúzni.
Tóth István szerint az előírt maximum épületmagasságok is garantálják, hogy nem húznak fel monstrumokat a partra, s megemlítette, hogy a 10,5 méteres magasság három szintnek felel meg. Ezzel együtt Gárdony egyetlen négy csillagos szállodája mellett szívesen látna többet is.
– Nincs ötven főnél több embernek munkát adó vállalkozás Agárdon és Gárdonyban sem, ami abszurd. Nincs iparunk, csak az idegenforgalomra támaszkodhatunk, helyi bevételt csak a fejlesztésekkel tudunk generálni – érvelt a polgármester.
Az ellenzéki Bálint Zoltán sem vitatja, hogy lenne mit fejleszteni és bevételre is szükség van, de szerinte rossz irányba indult a városvezetés. – Gárdony és Agárd vonzerejét sokak számára éppen az adja, hogy még kevésbé beépített, mint a Balaton, sok a szabad zöldterület, családiasabb a hangulat. Ezt meg is kellene őrizni – fogalmazott.
Hasonló viták övezik a Tini strandnak nevezett agárdi szabadstrand jövőjét is. A polgármester erről úgy vélekedett: – Ez jelenlegi állapotában csak egy szikes gyep, amit az önkormányzatnak kaszálnia kell, az ott álló fákat metszeni, mindez csak költséget jelent, miközben bevételünk alig van belőle, vagyis fejleszteni kell. Bálint Zoltán viszont úgy látja, hogy ha a terület elhanyagolt, akkor az éppen az önkormányzat hibája, és nem lehet elvenni a kis pénzű emberektől a fürdés, kikapcsolódás lehetőségét. Erre a strandra ugyanis rengetegen járnak Budapestről, Székesfehérvárról vonattal idősek, családosok: reggel jönnek, este mennek, sokan még enni- meg innivalót is magukkal hoznak. – Mi Székesfehérvárról járunk ide, vonattal gyorsan itt vagyunk, másféle fürdőzésre nem lenne pénzünk – erősítette meg mindezt egy a strandon pihenő nyugdíjas házaspár ottjártunkkor.
Tóth István viszont nem is nagyon titkolta, hogy másféle vendégkört szívesebben látnának a településen, sőt, ki is mondta: „Az ingyen fürdőző csak veszteség”. De nem csak ebben rendhagyó a megközelítése:
– Hányszor megy el valaki pisilni, ha egész nap sörözik a parton? És ebből hányszor megy a fizetős vécébe és hányszor megy inkább a vízbe? És milyen lesz ettől a vízminőség? Vagyis tulajdonképpen a környezetvédőknek inkább támogatniuk kellene a fizetős strandok kialakítását.
Arra a felvetésünkre, hogy sokan attól félnek, lakóparkot húznának fel ide, kijelentette: nincs ilyen terv, parti sétányt alakítanának ki, egy-két étteremmel, a mostani „bodegák” helyett.
Az egyik „bodega”, azaz büfé tulajdonosa, a Zsoltiként bemutatkozó férfi csak a fejét fogta, amikor erről kérdeztük:
– Lehúzhatjuk a rolót, ha éttermeket nyitnak itt. De velünk együtt a mostani vendégkör is eltűnik majd innen, mert az, aki most ide jár, biztosan nem tudná kifizetni az éttermi árakat. Tiszta őrület ez az egész terv! – fakadt ki a kisvállalkozó, aki végül azzal biztatta magát: – Tizenöt éve működtetem itt ezt a büfét. Azóta annyi mindent hallottam már, hogy mi épül majd itt, és eddig egyikből sem lett semmi. Remélem, hogy most is ez lesz, vagyis megint nem történik semmi sem.
A büfés Zsolti ebben bízik. A civilek inkább az aláírásgyűjtésben, a közösségi tiltakozás erejében. Tóth István polgármester pedig kitart, és azzal búcsúzott tőlünk a hivatalban:
– Jöjjenek vissza két év múlva, nézzék meg, milyen ragyogó fejlesztések lesznek itt!
