A vezércikk megállapítja, hogy már megint ellopták Fehéroroszország jövőjét. Alekszandr Lukasenko, a régi vágású orosz gondolkodásmód dinoszaurusza a szavazócédulákkal együtt ismét csak elodázta a lakosság reményét, hogy új hajnal virrad. Ám a helyzetben teljesen új, hogy a társadalom hatalmas rétegei hagyták faképnél az elnököt és voksoltak a karizmatikus ellenzéki jelöltre. Tyihanovszkaja már a kampánygyűléseket óriási tömegeket vonzott azzal az ígérettel, hogy szabad és tisztességes választásokat ír ki, elengedi a politikai foglyokat (köztük saját férjét) és véget vet a diktatúrának.
A polgárok leküzdötték félelmüket és változást akarnak. Szabadulni az államfő stagnáló, paternalista és sorvadó rezsimjétől. Az ellenzéki kihívó valószínűleg nyert az urnáknál, de Lukasenko meghamisította az eredményt. Úgy néz ki, hogy Tyihanovszkaját előbb több órára őrizetbe vették, majd arra kényszerítették, hogy hagyja el az országot. Amit felolvastattak vele, arról ordít, hogy a rendőrállam adta a szájába.
De az is az elnök vereségét tanúsítja, hogy lekapcsolták az internetet és a karhatalom elárasztotta az utcákat. Ilyesmit nem az csinál, aki nyert. A politikus alighanem abban bízik, hogy átvészeli a vihart, ha lelki társához, Vlagyimir Putyinhoz törleszkedik, legalábbis egy időre. Ám azzal nem tud mit kezdeni, hogy alapvetően megváltoztak a 9,5 milliós lakosság érzelmei. Merthogy az embereknek elegük van. Előbb vagy utóbb eljön a hajnal, amire most vasárnap szavaztak.
A belorusz fejlemények megvilágítják, hogy az EU-nak egyre nagyobb gondot okoz, miként reagáljon az autokratákra. Bírálók szerint a szervezet sokszor vonakodik szembeszállni azokkal, akik megsértik az emberi jogokat, Minszktől, Kairón át Hong Kongig. Nem nagyon akaródzik neki határozottan fellépni. Nem fűlik a foga egyértelmű lépésekhez, mert fontosabbak a politikai megfontolások, illetve azok a kompromisszumok, amelyekre mind inkább rákényszerül a soraiban terjedő visszaélések és lopakodó tekintélyelvűség miatt.
Charles Grant, az Európai Reformközpont nevű agytröszt igazgatója ezt úgy ragadja meg, hogy az unió kettős mércét alkalmaz a külpolitikában, pedig több következetességre és egységre volna szükség. A belorusz viszály pedig éppen azt tanúsítja, amit egyes elemzők már jó ideje hangoztatnak, hogy ti. mélyebb ellentét van az integráció érdekei és értékei között. Így feloldotta a szankciók egy részét Fehéroroszország ellen, nehogy Putyin karjaiba terelje Lukasenkót, ám az ilyen egyezség nemigen egyeztethető össze azzal a kinyilatkoztatással, miszerint Brüsszel a külkapcsolatokban az „egységes és oszthatatlan emberi jogok megőrzésére helyezi a fő hangsúlyt.
Bajban van Hong Kong miatt is, aminek a háttere az, hogy az idén elvileg alá kellene írni a régen várt befektetési megállapodást Kínával. Emellett félő, hogy a belső gondjai aláássák nemzetközi hitelét. Fegyelmi eljárást indított Magyarország és Lengyelország ellen, mivel azok a tekintélyelvűség felé tartanak. A Carnegie Europe elemző intézet vezetője, Rosa Balfour arra figyelmeztet, hogy a lopakodva nyomuló autokraták érdeke a megosztott Európa, amelynek nincs ereje vagy akarata, hogy szembeszálljon más autoriter rendszerekkel. Ám ez igen veszélyes.
A bajok részben abból erednek, hogy a külpolitikai döntéseket egyhangúan kell meghozni, ám annak révén Magyarország, illetve kicsiny országcsoportok megakadályozhatják a közös akciókat. Vagy csak engedmények fejében adják áldásukat azokra. A holnapi online külügyminiszteri konferencia megmutatja, hogy a 27-ek megtalálták-e a módját, miként segítsenek lazítani a mind keményebb szorítást, amit az olyan vezetők fejtenek ki saját országukra, mint Lukasenko.
A luxemburgi diplomácia vezetője azt mondta, nincs mese, szankciókat kell hozni a belorusz elnök ellen, ezúttal nem lehet elfordítani a fejet és semmit sem tenni. Ám mégsem valószínű, hogy már holnap eredményre jutnának a tagállamok, mert lényeges nézeteltérések vannak közöttük. Először is – hangsúlyozta Asselborn – egységes álláspontot kellene kialakítani, hogy nyomást tudjanak gyakorolni Lukasenkóra. Annál is inkább, mert a fehéroroszok közül igen sokan számítanak az EU-ra.
Csakhogy ehhez előbb meg kellene győzni az olyanokat, mint Orbán Viktor. Ám ő nemrégiben a még érvényben lévő megtorló intézkedések eltörlése mellett foglalt állást, beleértve a fegyverszállítási tilalmat. Válaszul az államfő arról szólt a minszki találkozón, hogy az EU-n belül Magyarországot tekinti legszorosabb partnerének. Ehhez képest a lengyel kormányfő most az uniós csúcsértekezlet összehívását sürgeti, miután a belorusz ellenzék azt követeli, hogy vessenek véget a korrupciónak és szavatolják a véleményszabadságot.
Az Egyesült Államok és Magyarország nem esznek éppenséggel egymás tenyeréből, de azért Orbán és Trump jól megérti egymást, miután a magyar kormányfő az elnök nagy támogatójának számít. És a magyar kormány most az eddigi legnagyobb fegyverüzletet köti meg az USA-val: majdnem egymilliárd dollárért vesz közepes hatótávolságú légvédelmi rakétákat, amelyekkel a szovjet időkből származó rendszert cserélik le.
Amúgy Pompeo az orosz és kínai befolyásról, továbbá az amerikai csapatok állomásoztatásáról tárgyal jelenleg a térségben, de Budapestre nem megy el. Washingtonnak nem tetszik, hogy Orbán ilyen szoros együttműködést alakított ki Moszkvával és Pekinggel. A magyar vezető ezzel szemben pragmatikusnak minősíti külpolitikáját és Kínával szerződést kötött a Budapest-Belgrád vasútvonal korszerűsítéséről. Azon kívül az amerikai tiltakozás ellenére is a Huaweitől szerzi be a technológiát a 5G-mobilhálózat kiépítéséhez. Viszont a védelmi kiadásokat illetően eleget tesz Trump követelésének és tavaly már a GDP 1,21 százalékára emelte a katonai költségvetést, szemben a 2013-as 0,95 százalékkal.
Európa sorsa hajtja Soros Györgyöt, aki fizikailag már törékeny, de harci szellem változatlan – írja a legnagyobb példányszámú német lap az üzletember 90. születésnapján. Szavaira odafigyelnek, nézik, mit csinál. Az újságírók özönlenek, amikor a Davosi Világgazdasági Fórumon felszólal – a legtöbbször az öreg kontinensről beszél. A pénzvilág legvitatottabb nagyságai között tartják számon. Alapkezelőként egész országok ellen fogadott, viszont emberbarátként hatalmas összegeket áldoz, főleg Kelet-Európában a nyílt társadalom előmozdítására.
Soros megoszt. Neve sorra bukkan fel összeesküvés elméletek kapcsán. Antiszemita felhanggal fináncspekulánsnak nevezik, aki Európát „menekültekkel akarja elárasztani” és diktálja a migránspolitikát az EU-nak. A magyar, lengyel, román és izraeli kormánykörökből származó szemrehányások egymásra hajaznak: azért támogat civil szervezeteket, hogy zűrzavarba döntse ezeket az államokat. A demokrácia örve alatt hatalmakat próbál megingatni, a nemzeti identitást kívánja szétzúzni.
Főleg szülőhazájában minősítik közellenségnek és keresztapának. Miközben Orbán a milliárdos ösztöndíjával tanulhatott Oxfordban. A Nyílt Társadalom Alapítványok sokfelé lettek támadások célpontjai. Amerikában meg akarja gátolni az elnök újraválasztását. Amikor egyszer megkérdezték, mi vezérli, azt válaszolta: sokan álmodnak arról, hogy megjavítják a világot. Nos, én olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy meg is tehetem. És ezen dolgozom, amíg csak élek.
Európában minden 5. ember a bevándorlást tartja a legnagyobb nemzetbiztonsági veszélynek. Összesen 21 százalék tette a migrációt az első helyre, míg 17 százalék az éghajlatváltozásra voksolt abban a reprezentatív felmérésben, amelyet a YouGov a firenzei Európai Egyetemi Intézet felkérésére végzett 13 uniós tagállamban, köztük Magyarországon. Leginkább a görögök tartanak az idegenektől, a németeknél 24 százalék. A terrorizmus – 13. százalékkal – a 3 helyre került a közvélemény kutatásban.
