„Jó napja van Amerikának. Na gyerünk, nyerjük meg ezt a dolgot!” - reagált Barack Obama arra a hírre, hogy Joe Biden Kamala Harrist kérte fel alelnök-jelöltjének. Az 55 esztendős kaliforniai szenátor az első fekete – egyben az első ázsiai származású – női politikus, akit valamelyik nagy párt ilyen magas tisztségre jelöl. Bár az alelnök-jelölt személye általában nem perdöntő, most kivételes a helyzet. Biden, ha nyer, a beiktatásakor már 78 éves lenne, könnyen előfordulhat, hogy négy év múlva már nem indul a második mandátumért, sőt, talán 2024-ig sem marad. Utóbbi esetben Harris automatikusan átvenné az elnökséget, de a hivatalban lévő alelnökök amúgy is helyzeti előnyből szoktak indulni a következő elnökválasztáson. Az első elemzések megállapították, hogy Biden most jó eséllyel történelmi szerepet töltött be: kiválaszthatta az Egyesült Államok első elnöknőjét.
A családi kötelékeknek és személyes szimpátiáknak nagy fontosságot tulajdonító Biden döntését jelentős mértékben befolyásolhatta, hogy 46 éves korában elhunyt fia, Beau jó munkakapcsolatot, sőt, baráti viszonyt alakított ki Harrisszel. A 2010-es évek elején az előbbi Delaware-i, az utóbbi kaliforniai főügyész volt, és a válság miatt nehéz helyzetbe került jelzáloghitelesek érdekében együttműködtek a nagybankok ellen.
Amióta Biden egy márciusi tévévita során megígérte, hogy mindenképpen nőt kér fel alelnök-jelöltnek, Kamala Harris számított a favoritnak. Ennek megfelelően a döntés nem keltett meglepetést, hiszen az is világos volt, hogy egy Bidennél fiatalabb és jó eséllyel színes bőrű politikus lesz a szavazólapokon. Az utóbbi tükrözi az amerikai politikában az utóbbi évtizedben végbement demográfiai folyamatokat: a Demokrata Párt egyre inkább a fiatalok, az egyetemet végzettek és a kisebbségekhez tartozók képviselete lett, míg a Republikánus Párt törzsszavazói jellemzően a kisvárosi, kevésbé iskolázott, hangsúlyozottan vallásos fehérek.
Harris nehezen köthető a Demokrata Párt valamelyik ideológiai szárnyához. Több kérdésben balra áll a középutasnak számító Bidentől, de például az általános egészségbiztosítás bevezetése és a magán egészségbiztosítók betiltása ügyében nem olyan radikális, mint a „haladó” szárny vezéralakjai, Bernie Sanders és Elizabeth Warren szenátorok. A párt baloldalán némi bizalmatlansággal tekintenek rá, mivel ügyészként Harris kifejezetten keménynek számított a bűnözőkkel szemben, a vitás esetben általában a rendőrök pártját fogta. Jellemző az iskolából igazolatlanul hiányzó diákok miatti fellépése: három év alatt hét felelőtlen szülőt is bíróság elé állított (egyiket sem ítélték börtönre), viszont ezalatt a felére szorította le a krónikus mulasztók számát. A George Floyd meggyilkolását követő tiltakozások és a Számítanak a fekete életek (BLM) mozgalom kiteljesedése nyomán azonban Harris is a rendőrségek teljes átalakítására szólított fel.
Az is mellette szólhatott, hogy – az előválasztást leszámítva – eddig minden választását megnyerte. Igaz, Kaliforniában, ahol a liberális jelöltek eleve jó eséllyel indulnak, így inkább az egymás közötti versengésnek van tétje. Az elnökjelöltségért folytatott rövid és kudarcos előválasztási kampánya idején hatékony debattőrnek bizonyult. Bident is keményen támadta, amiért annak idején nem támogatta a fekete gyerekek buszoztatását az addig szegregált iskolákba. Ugyanakkor fontos kérdésekben kissé határozatlannak, az álláspontját igény szerint változtatónak tűnt. Ez a rugalmasság, amely akkor negatívumnak számított, most egy csapásra pozitívumnak tűnik, mert megkönnyíti az együttműködést Bidennel, illetve hagy neki mozgásteret a jövőre nézve.
Biden döntésének hallatán Donald Trump automatikusan támadó üzemmódba kapcsolt és elfelejtette, hogy az előválasztás idején még jó véleménye volt Harrisről. Most azt mondta, hogy neki is ő lett volna az első választása, mert Biden szempontjából Harris a lehető legrosszabb jelölt. Egy pillanattal később aztán már undoknak, durvának és borzalmasnak nevezte a szenátornőt és csodálkozásának adott hangot, hogy Biden miképpen választhatott maga mellé valakit, aki korábban ennyire tiszteletlen volt vele. Ezt a kritikát Biden tábora alighanem örömmel hallotta, hiszen pont azt a képet szeretnék kialakítani a jelöltről, hogy be tudja temetni az árkokat és képes békét kötni az ellenfeleivel.
