Üdvözlök mindenkit, vagy ahogy mi, konzervatív-keresztény érzelmű emberek mondjuk, sziasztok. Örülök, hogy ilyen sokan jelentkeztetek a Nemzeti Együttműködési Rendszer Internetes Partizán- és Házmesterképzőjére, ahol négy nap alatt nemcsak megtanuljátok legyőzni a liberális véleményterrort, hanem bátran kiállhattok a jobboldali, konzervatív véleményszabadságért, amelynek keretében mindenki feljelentheti a hozzá legközelebbi szomszédját. Utóbbihoz elöljáróban csak annyit: érdemes bizonyos kulcsszavakat már most erősen figyelni, ilyenek az „erkölcsi érzék”, „morális kötelezettség” és „maffiaállam”.
Mi jobboldali, konzervatív-keresztény érzelmű emberek különös fából vagyunk faragva. Utáljuk, ha megmondják, mit gondoljunk a világról, és hogyan fejezzük ki magunkat. Ezért is fontos, hogy sok szót ismerjünk. Ne feledjétek: minden szó fegyver a profi Facebook-harcos kezében, amellyel pörölyként csap le a szivárványos zászlók alatt masírozó, erkölcsi dilemmáikkal bénultan szötymörgő liberális csürhére. Sokan vagyunk, vagyis nem kevesen, ne hagyjuk, hogy egy kisebbség véleményterrorja uralkodjon felettünk. Eleget tűrtük már, hogy a cigányról nem írhattuk le, hogy cigány, a buziról pedig, hogy buzi. Vagy ahogy mi, konzervatívan keresztény érzelmű harcosok mondani szoktuk, ideje, hogy ellenpólust képezzünk a napjainkban az élet számos területén túlburjánzó emberi jogi fundamentalizmussal és politikai korrektséggel szemben.
Az első foglalkozásunkon a Színház- és Filmművészeti Egyetem visszavétele miatt hőbörgő zsíros hajú, szakállas, tarisznyás libernyákoknak fogunk válaszolni, akik jó dolgukban már tényleg nem tudnak mit csinálni, és különböző petíciókat fogalmazgatnak, tüntetésekre járogatnak. Fontos, hogy amikor erről írunk, bár lényegre törően fogalmazzunk, legyünk mindig nagyon körültekintőek. Némely bíróságok még nem érzik kellőképpen az idők szavát, és hajlamosak úgynevezett sajtóhelyreigazítási perekben igazat adni a véleményterroristáknak. Bátran használjuk legszebb és legszentebb fegyverünket, a magyar nyelvet, amely kiemel bennünket ebből az európai mocsokból és alpári gyűlöletcunamiból, amely felénk árad Brüsszelből. Olvassunk kortárs nemzeti klasszikusokat. Tanuljunk Pilháltól, Bayertől, G. Fodortól. Ne dőljünk be a baloldali mantrának, mely szerint a tények így, a tények úgy. A tények egyáltalán nem számítanak, amikor önvédelemről van szó. Olyankor csak az eszme számít. és a bátorság. Érvelni csak eltökélten és igazságunk feltétlen tudatában lehet és kell. Amikor tehát a balliberális söpredék ennek a liberális hüllőkeltetőnek az autonómiájáról és művészi sokszínűségről szónokol, egyenes derékkal, a nyomorultakkal szembenézve, klaviatúránkat élesre töltve írjuk le az első szót, ami eszünkbe jut, amivel már nincs értelme vitába szállni, ami igazolja mindazt, amit gondolunk erről a kérdésről és általában a világról, a legszebb magyar szót, ami kifejezi az együvé tartozásunkat: kuss!
Köszönöm a figyelmet, holnap innen folytatjuk.