Alekszander Lukasenko rövid időn belül két megbocsáthatatlan bűnt is elkövetett. A fehérorosz elnök saját nemzettársait köpte arcul, amikor az elnökválasztás utáni első úgynevezett exit pollban azt közölték, 79 százalékkal győzött. Mindenki tudja, hogy ez arcátlan hazugság. Miután százezrek vonultak utcára, hogy tiltakozzanak a csalás ellen, az elnök a közismerten brutális rendőrséget küldte saját nemzetére, őt valószínűleg az sem érdekelné, ha mindenkit meg kellene ölni, csak egy a lényeg: továbbra is elnök maradjon. Az egészen elképesztő rendőri brutalitással megmutatta, miért is nevezik Európa utolsó diktátorának.
Pedig a több mint két évtizede Fehéroroszország élén álló Lukasenko sokáig valóban népszerű volt, a 2000-es években itt volt az egyik legmagasabb a GDP növekedése, az egyik legalacsonyabb a munkanélküliség. A fehérorosz „gazdasági csodát” egyfajta csalás magyarázza. Lukasenko a Kremllel való barátságát Vlagyimir Putyin komoly gazdasági támogatásokkal, köztük olcsó olajjal honorálta. A nyersanyagot aztán Minszk jóval drágábban adta tovább. Az export 30 százaléka származott az olaj eladásából úgy, hogy az országnak nincsenek is nyersanyag-lelőhelyei. Putyin azonban a támogatást később ahhoz akarta kötni, hogy Fehéroroszország csatlakozzon Oroszországhoz. Ezt a feltételt azonban Lukasenko sosem fogadná el, hiszen saját hatalmának elvesztését jelentené.
A gazdasági csoda mítosza 2010 után szertefoszlott. Lukasenko valószínűleg még csalás nélkül is megnyerte volna a 2015-ös választást, hiszen intő példaként ott állt a fehéroroszok számára Ukrajna, az oroszok, illetve „oroszbarát” lázadók által elfoglalt Krím félsziget és Kelet-Ukrajna esete. Lukasenko még bizalmat kapott, cserében honfitársai gazdasági és politikai értelemben vett biztonságot vártak el tőle. Ebből azonban semmi sem valósult meg. A koronavírus-járvány kezelése pedig azt is megmutatta, hogy Lukasenko emberszámba sem veszi saját honfitársait, nyíltan megalázta azokat, akik maszkot viseltek.
A gazdaság 2010 óta zuhan, a reáljövedelem az akkori 70 százalékát éri. Az elnök ráadásul komoly kihívókat kapott a mostani elnökválasztás közeledtével, el akart indulni ellene az ország talán leggazdagabb embere, az igen népszerű Viktor Babariko. Lukasenko ezért nem csak őt, minden potenciális ellenfelét bebörtönözte, ám az ellenzék összefogott a rendkívül rokonszenves Szvetlana Tyihanovszkaja, egy blogger felesége mögött, aki független elemzők szerint meg is nyerte a vasárnapi választást.
Lukasenko számára egyetlen eszköz marad, a terror. Mivel a fegyveres erőket ő irányítja, valószínűleg sikerül legyőznie saját nemzetét, de mi lesz ezután? Elveszti legitimitását nem csak az emberek, hanem még saját nómenklatúrájában is. A Nyugat felé nyíló ajtók bezárultak előtte és Oroszországot sem érdekli már a sorsa. Lukasenkónak egyetlen forrása maradhat a bevételre: kölcsönöket felvenni Moszkvától, Kínától, vagy közel-keleti országoktól. Mivel azonban a fehérorosz gazdaság csak vegetál, olyan feltételekkel kaphat pénzt, hogy elkerülhetetlen az összeomlás. Hamarosan eljön az az idő, amikor már a fegyveres erők fenntartására sem lesz forrás. S akkor utoléri az elnököt elkerülhetetlen sorsa.