Abban az évben – 1970-ben –, amelynek során Budapest először látott metrót és Metrót, a zenekar fürdött a rózsaszínű kádban. Februárban főműsoridőben, szombat este fél nyolctól ment az egyetlen tévében az együttes Citromízű banán című show-ja, azaz a két Sztevanovity, Dusán és Zorán, valamint Brunner Győző, Fogarasi János és Frenreisz Károly számára még a citrom is pár csepp méz volt.
Az idő tájt a kislemez-eladási listán az első helyen virított a Mária volt, a harmadikon a Hómadár, s külön számmal ért fel, hogy egy korong két oldala hódított csaknem egyformán. A Metró népszerűségét hűen jellemezte a korabeli kisalföldi kergetőzés – a banda tagjai futva menekültek a rajongók elől a győri Kisfaludy Színház művészbejárójától a közeli Rába Szállóig –, valamint az, hogy '70 hosszú, forró nyarán az Országos Rendező Iroda két turnéjában, a Halló, itt Balaton!-ban, valamint a Slágerhullámban is (fő)szerepeltek. Felbukkantak továbbá – az Illéssel, a Kexszel, a Syriusszal, a Tolcsvay testvérekkel, Zalatnay Saroltával egyetemben – Mészáros Márta Szép leányok, ne sírjatok! című mozijában, s az alkotás előzetesében azt olvashatták: „Hogy a film sikerült-e, azt még nem tudhatjuk, de hogy a Metró számai közül jó néhány beatsiker lesz, az biztos.”
A zenekar akkoriban jelentette meg az első magyar rock-koncertalbumot, s már az augusztusban a Kisstadionban – az Atlasszal és Tolcsvayékkal közösen – rendezett lemezbemutató hangversenyen átvehette az aranylemezt. Az ötven éve közreadott Egy este a Metró-klubban című korongról Zorán a megjelenés után azt mondta: „Nincsenek rajta olyan stúdiótrükkök, amelyek az élőzenében nem produkálhatók.” Decemberre így is a nagylemez-eladási lista élére került a korábbiaktól eltérő hangzású, a számok többségét komponáló Frenreisz ízlését tükröző összeállítás. Addig a Metró slágert slágerre halmozott különböző kislemezein – Édes évek, Viharvirág, Törött pohár, Valami újat szeretnék, Egy fiú és egy lány –, majd kirukkolt a Dohányfüstös terem, Pár csepp méz párossal, amely már magán hordozta a változás fülbeszökő jegyeit.
Talán az idáig említett díszmenetnél is nagyobb dobás volt, hogy a Kisstadion-koncert másnapján Észak-Európába utazott az együttes, mivel részt vehetett a stockholmi, majd a turkui fesztiválon olyan nagymenők társaságában, mint Jimi Hendrix, a Colosseum és a Rolling Stones. Sőt, a zenekar kéthónapos szerződést kapott egy svéd fővárosi klubban, ahol angolul nyomta saját számait is. Ezek közül a szó szerint élő nagylemezről Zorán – nocsak! – önmaga szerzeményét, a Könnyűvérű lányokat szerette a legjobban, az itthoni közönség viszont a könnyű dallamú számokat preferálta, kiváltképp a szintén Zorán komponálta Kócos ördögöket, valamint az És szólt a coltot. (Nekem az „Egyszer, kétszer, háromszor átszálltam a palánk fölött” is tetszett, azzal a fanyar dusáni végkövetkeztetéssel, hogy egyszer, kétszer vagy – szün, szün, szün – elmegy. A leforgatások alapján nálam ez naponta ötször-hatszor is elment.)
A tobzódás időszakában már csak hab volt a tortán, hogy a ceglédi Lenin Termelőszövetkezet melléküzemágában Hungaria-, Metró- és Omega-feliratos poppapucsok gyártásába kezdtek. A Cipőnagykereskedelmi Vállalat 1970-ben havi 12 ezer párat rendelt és vett át e lábbelikből. Ősz Ferenc, az alig negyvennégy esztendős korában elhunyt humorista – karcolata szerint – azt sem csodálta volna, ha az MTK-pályához vezető körutat, a földalattit, valamint a márkás svájci órák egyikét is a magyar beat zászlóvivőiről nevezték volna el...
Senki nem gondolta, hogy egy évvel később – Fogarasi és Frenreisz távozása után – Zorán átmenetileg lemezlovasként lép fel a Metró-klubban, miközben a zenekar új tagjaival, Mogyorósi Lászlóval és Póka Egonnal próbál. Majd hetvenkettőben végállomásához ért a Metró.
Hetvenben a sok siker közepette alighanem elsikkadt a figyelmeztető jel: a kócos ördögi muzsikára bizony csak félig telt meg a dunapataji kultúrotthon. Az idősebb helyiek persze még így is buzgón bólogattak, amikor a művházból kiszűrődött: „Bábel ehhez képest csendes, nyugodt családi ház...”
