Továbbra sincs megállapodás az oroszok és a magyar fél között a magyar űrhajós fellövéséről - tudta meg lapunk a Roszkoszmosztól. Pedig alig kilenc hónappal ezelőtt a magyar kormány még azt kommunikálta, a Magyarország rövid időn belül ismét olyan nemzetközi sikert tud felmutatni, mint 1980-ban, amikor a Szojuz-36 fedélzetén szovjet segítséggel Farkas Bertalan kijutott a világűrbe.
A Roszkoszmosznak a Népszava kérdéseire küldött válaszleveléből ugyanis kiderül: még kész szerződésszöveg sincs csak egy tervezet, amiről jelenleg a két ország tudományos együttműködésével foglalkozó bizottság egyik albizottságában egyeztetnek. Pedig a programot koordináló Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter 2019 novemberében azt állította, a „politikai megállapodás” már megvan, mi több, 2024-ben, rosszabb esetben 2025-ben akár nézhetjük is a tévében a második hazai űrhajós fellövését.
A Roszkozmosz szerint a magyar-orosz megállapodást tárgyaló bizottság albizottságának első ülésére június 19-én került sor, és mostanra megállapodtak három újabb munkacsoport személyi összetételéről. Pedig a magyar külügyminiszter tavaly még azt állította, az ügy jól halad, külön kiemelte egyik nyilatkozatában, hogy a „kiválasztási és kiképzési munkálatokat haladéktalanul” megkezdik.
Csakhogy még ettől is messze vagyunk. Ugyanis a Roszkozmosz honlapja szerint a kiválasztásig eljutni is sok idő: a napokban zárult le a tavaly júniusban kihirdetett (és a koronavírus járvány miatt kitolt) nyilvános jelentkezési határidő az orosz jelentkezők számára. Az űrkutatásért felelős miniszteri biztos, Ferencz Orsolya űrkutató maga is azt mondta, a kiválasztást majd a teljes nyilvánosság bevonása mellett végzik, azaz várhatóan nyilvános pályázaton toboroznak majd űrhajóst.
Márpedig ahhoz, hogy elkezdődhessen az újabb magyar űrhajós kiképzése, még meg kéne kötni a magyar-orosz megállapodás, le kéne folytatni a jelentkezési procedúrát, a majd megtalálni a legalkalmasabb személyt. Az utóbbi szintén időigényes: a Roszkoszmosz honlapján az olvasható, hogy a kiválasztási folyamat során áttekintik a jelöltek egészségi állapotát, fizikai felkészültségét, eddigi tudásukat, tanulási készségüket, pszichikai és pszichofiziológiai tulajdonságaikat, motivációjukat, viselkedésüket, illetve szakmai előéletüket. Végül pedig jöhet a kiképzés, ami már maga a célegyenes: Farkast két év alatt készítették fel. 1980-ban ráadásul leegyszerűsítette ezt a folyamatot, hogy nem kutatót, hanem vadászpilótát küldtek fel, akkoriban pedig a magyar hadsereg tisztjei tudtak oroszul – a nyelvtudás hiánya viszont ma már gondot okozna. Összegezve: kizárt, hogy a 2024-2025-ös Szijjártó-féle céldátum tartható volna.
A várható költségre vonatkozó kérdésünkre az orosz ügynökség azt felelte: nehéz megbecsülni az összeget, mert nagyban függ az űrállomáson végrehajtandó programtól. Tavaly novemberben Szijjártó azt nyilatkozta, a három éves magyar űrprogram 7-10 milliárdot emésztene föl. Lapunk már akkor megírta, hogy ez igencsak diszkontárú űrutazás lenne.
A magyar kormány ráadásul többet szeretne, mint egy „turistát” kijuttatni az űrállomásra. Szijjártó korábban úgy nyilatkozott: három olyan űrkutatási projekt zajlik Oroszországban, amelyben már eddig is volt „magyar technológiai hozzáadott érték”. Ezek a programok mikroműhold-flottákat, valamint a Nemzetközi Űrállomás (ISS) megújított eszközállományát hivatottak előállítani. Ezt megerősítette most az orosz ügynökség is lapunknak: mint megtudtuk, a felek nem csupán egy űrhajós feljuttatásáról, hanem egy sor, a nemzetközi űrállomáson elvégzendő közös kísérletről is tárgyalnak. A Roszkoszmosz válaszaiból pedig az is kiderül: a tudományos program jelentősen megdobhatja az árat. A végösszeg ennek alapján akár 20 milliárd felé is kúszhat.
Jellemző egyébként, hogy a moszkvai székhelyű űrügynökségig „kellett elmennünk”, hogy információkat kapjunk: a program tavalyi bejelentése óta többször is kerestük a tárcát, hogy a magyar az űrhajós kiválasztásáról, a magyar űrprojekt állásáról kérdezzünk, ám tőlük választ mostanáig nem kaptunk.
