Manapság a nővéreimmel rendezgetjük a Papám, a két éve meghalt Rónay László írásait. Egy kötetet szeretnénk összerakni a különféle lapokban megjelent munkáiból. Gyerekfejjel fel se fogtuk, milyen csodálatos környezetben nőttünk fel. Ismerhettük Nemes Nagy Ágnest, Weöres Sándort, eljött hozzánk Mándy Iván, a Papa jó barátja, Parancs János költő pedig még tanácsokkal is ellátott, amikor elkezdtem írni. S akkor még nem is szóltam Pomogáts Béláról, Kenyeres Zoltánról, és a többi kortársról, akikkel rendszeresen összejártak. Visszagondolva hihetetlen, milyen szellemi műhely vett körbe bennünket.
Ahogy a Papám írásait böngésszük, a kezem ügyébe akadt néhány sora, amely pár éve egy folyóiratban jelent meg. A „Hűség a magyar nyelvhez” című írásában így írt a nyelvünket ért hatásokról. „Nem az új szavakat és kifejezéseket kellene ’magyarítani’, hanem a beszélt és írott nyelvben szembeszállni az elhatalmasodó ízléstelenséggel, amelynek egyik kiindulópontja a parlamentben, a másik a sajtóban (főként a napilapokban) meghonosodott stílus (pontosabban: stílustalanság). Akik úgy gondolják, hogy a durvaság hatásos, lehet, hogy bizonyos körökben sikeresek, de megfeledkeznek arról, hogy beszéd-és írásmódjukkal példát kellene adniuk.”
Manapság ez a stílustalanság már politikai fegyverré vált. Már nem csak egyszerű üzeneteket fogalmaznak meg a politikai vezetők, hanem hogy mondandójuknak még nagyobb súlyt adjanak, otrombaságokkal elegyítik, amellyel politikai ellenfeleiket becsmérlik, még akár azokat is, akik eurómilliárdokat folyósítanak az országnak. Az az elkeserítő, hogy egy bizonyos körben tényleg nagyon hatásos a stílustalanság fegyvere, Donald Trumpot például egy bizonyos, a bonyolult összefüggéseket nehezen összerakó kör azért ünnepli, mert „mennyire emberi”.
Azok, akik gúnyt űznek a nyelvünkből, hatalmi pozíciójukból kioktathatnak ugyan másokat arról, mit is jelent magyarnak lenni, ám stílustalanságukkal, s rém alacsony színvonalú, egy bizonyos kört célzó kommunikációjukkal, épp ők indították a legdurvább támadást a magyarság egyik legnagyobb értéke ellen.