Az elmúlt hetek plágiumügyei szertefoszlatták azt a 2018-as újságíró gyilkosság utáni reményt, hogy a térségben egyre látványosabban terjedő populizmus és önkényuralmi törekvések ellenére, Szlovákiában a valós demokrácia és jogállam igényét már nem lehet többé populista és nacionalista lózungokkal elaltatni. Ezt sugallták a Jan Kuciak és jegyese meggyilkolása utáni demonstrációk, amelyek maguk alá temették Robert Ficót és kormányát. Ugyanezt ígérte Čaputova elnökválasztási győzelme, majd liberális zöld pártjának diadalmaskodása az Európai Parlamenti választásokon. A csoda azonban ezúttal is három napot tartott.
Az idén február utolsó napján megrendezett parlamenti választásokon az elnök progresszív, az európai értékeket előtérbe helyező koalíciója nem jutott be a pozsonyi törvényhozásba, amelyet Igor Matovič populista, már nevében sokat mondó – Egyszerű Emberek és Független Személyiségek /OLaNO- pártja nyert meg. Matovič sikerrecepjének alapja az volt, hogy kihasználva a nyomozás során bizonyítottá vált összefonódást egyes kormányzati körök és az alvilág között, rendkívül eredményesen a korrupcióra tudta redukálni a társadalmi figyelmet, elfeledtetve minden más problémát. A korrupcióellenes harc apostolaként nyert választást és elérte azt is, hogy a szlovák társadalom is elkezdjen fekete-fehérben gondolkodni. Meghonosította, az „aki nincs velünk, az a maffiával van”, azt, hogy korrupcióellenes harc mellett minden más eltörpül, a jogállamiság, az erkölcs és hasonló kérdések pedig fölösleges úri huncutságnak tűnjenek. Mindezt alig fél év alatt hozta tető alá, hiszen tavaly év végén még számára is vágyálomnak tűnhetett a kormányzás. Hogy mennyire eredményes volt, azt az is jelzi, hogy a lakosság nem tüntet, nem követeli a durva csalással egyetemi diplomát szerző kormányfő, vagy az ugyancsak plagizáló házelnök és az oktatási miniszter távozását, ez már a nagyközönség szemében a bocsánatos bűnök kategóriába csúszott át.
De hallgatnak a vezető politikusok is. A négypárti koalícióban a két populista alakulat – Matovič és Kollár pártja - eleve két „európai” partnerrel, a liberális SaS-al, illetve a volt köztársasági elnök, Andrej Kiska Za Ludi/ Az emberekért elnevezésű új alakulatával együtt kormányoz. Ami önmagában is meglepő, azt jelzi, hogy a két alakulat a hatalomrajutás érdekében komoly engedményt tett a populisták irányába. Az, hogy a plágiumbotrányok sem rengették meg a koalíciót, az hogy a két demokratikus párt összezárt a csaló-plagizáló politikusok, a plágiumot relativizáló, az annak fontosságot tulajdonítókat pedig hülye kisebbségnek nevező miniszterelnök mögött, ennél is nagyobb problémát jelez : az értékek relativizálódását, a politikai érdeknek való totális alárendelődését.
Egyedül Čaputova tette szóvá a veszélyt. Már a házelnök Kollár leváltására irányuló bizalmi szavazás kapcsán jelezte, hogy az „érdekes tapasztalat az értékrend szempontjából”. A miniszterelnök elleni 15 órás bizalmatlansági indítvány bukása után az államfő Facebook-oldalán tette közzé álláspontját. „A kormány elnyerte a képviselők bizalmát. De nem csak az éjszakai szavazás eredménye a fontos, hanem az álláspontok, és a politikusok véleménye is, amelyek elhangzottak a kormányfő visszahívására tett kísérletet megelőzően – vélekedett Čaputová. „A kormányfő diplomamunkájával kapcsolatos vita és a képviselők tegnapi parlamenti szavazása elmélyítették a társadalom polarizációját azokra, akik a maffiát támogatják, és azokra, akik ellene vannak. Ez azonban hiányos, s ezért hibás diagnózis. Figyelmen kívül hagyja ugyanis azokat, akiknek más elképzeléseik vannak arról, hogy mi a helyes, és arról: miként kellene ebben a helyzetben viselkednünk nekünk – a közhatalom ideiglenes birtokosainak. Ez az elképzelés – amelyet nem kevés ember vall a magáénak – azonban természetes és a választások előtti kijelentéseket figyelembe véve érthető is. Ezért fontos, hogy ezeket az embereket, akik ebben a helyzetben érthető magyarázatot követeltek és jogos elvárásaik voltak, ne illessék a maffia támogatásának vádjával”, fogalmazott bejegyzésében a szlovák államfő.
