Bild Zeitung
Orbán Viktor nekiment azoknak az uniós tagállamoknak, amelyek bírálják a magyar jogállam helyzetét. A miniszterelnök azt közölte a nagy német bulvárlappal, hogy a közép- és kelet-európai államok nem örökölték, hanem kiharcolták a szabadságukat. Ebből következően különösen sokat számít nekik a demokrácia. Ám arról csupán nyomós és ellenőrizhető bizonyítékok alapján lehet és kell vitatkozni. Felszólította az érintett EU-politikusokat, hogy mutassák be a bizonyítékaikat és ne keltsék a hangulatot megalapozatlan vádakkal.
Kijelentette: aki élt diktatúrában, az túlságosan is jól tudja, hogy a vádaskodásokat szívesen csomagolják bizonytalan terminológiákba, de sosem konkretizálják azokat. Az ilyen állításokkal szemben nem lehet ellenérveket felhozni, a köddel szemben nem lehet védekezni. Ám a jogállam és a nem jogállam között éppen az a különbség, hogy előbbiben ellenőrizni lehet a jogállami elvek be nem tartására vonatkozó kifogásokat. Kristálytisztán meg kell mondani, hogy azok miben állnak, és hogy van-e alapjuk vagy sem.
A politikus élesen visszautasította, hogy Magyarországon korlátozzák a sajtószabadságot. Az ellenzék nagyon is jelen van a médiában – mondta. Ám a vádat oly mértékben igaztalannak tartja, hogy nehéz még arra reagálnia is. Hiszen elegendő csupán három percig keresgélni a Google-ban, hogy bárki láthassa: a vezető orgánumok, a tévéktől az on-line portálokig naponta heves bírálatokkal illetik a kormányt és alapvetően ellenzéki álláspontot képviselnek.
A lap magyarázatként hozzáteszi, hogy a tekintélyelvűségre hajlamos miniszterelnök a brüsszeli csúcson hallani sem akart semmiféle anyagi szankciókról a jogállamiság szűkítése kapcsán. Szigorúan szét kívánta választani a pénzügyi és politikai szempontokat és azzal fenyegetőzött, hogy meghiúsítja az egész megállapodást a koronavírus miatt szükségessé vált segélyprogram ügyében.
Frankfurter Allgemeine Zeitung
Nagy a megkönnyebbülés Brüsszelben, miután sikerült összehozni az egyezséget, ám bizonytalan, hogy az Európai Parlament többsége megszavazza-e a szöveget. Merkel kancellár meg is mondta, hogy nem számít könnyű egyeztetésre. Weber, a kereszténydemokraták frakcióvezetője hűvösen értékelte a megállapodást, de megerősítette, hogy a Néppárt ragaszkodik a szolidaritáshoz, a felelősséghez és a jogállamisághoz. Ugyanakkor a német uniópártok strasbourgi csoportjának első embere nevetségesnek minősítette, amit az Európai Tanács a demokrácia kapcsán összehozott. Caspary életlen fegyvernek tekinti a kialkudott formulát, hiszen a továbbiak meghatározásakor a magyaroknak és a lengyeleknek de facto vétójoguk van. Azt mondja, lesz miről tárgyalni.
A zöldek frakcióvezetője kemény vitára készül, hogy mentsék a károkat. Merthogy Ska Keller szerint az állam- és kormányfők piti módon alkudoztak és csupán a legkisebb közös nevezőig jutottak el. Megértőbbnek mutatkozik viszont az európai szociáldemokraták csoportjának képviselője, aki szerint történelmi megállapodás született, de azért még korai ünnepelni, és ők a többi közt több jogállamiság mellett foglalnak állást. Hasonlóképpen nyilatkozott a liberálisok nevében a román Ciolos is.
Süddeutsche Zeitung
Az Európai Parlament alelnöke úgy ítéli meg, hogy az állam- és kormányfők meghajoltak Magyarország és Lengyelország előtt, és legrosszabb az, hogy túl hamar. A német szociáldemokrata Barley hozzátette, hogy a határozatok ugyan tele vannak szép szavakkal, de tartalmuk annál sekélyesebb. És szinte alig volt, aki támogatta volna, hogy kössék össze a jogállami elveket, illetve a brüsszeli szubvenciók kifizetését. A kisebb államoknak persze szuverén joguk, hogy keresztülvigyék az érdekeiket, csak nem szabad, hogy hagyják magukat zsarolni olyasvalakitől, aki egészen más célokra fordítja a pénzeket, mint amire azokat szánták. Lásd Orbán Viktort.
Die Zeit
A Bizottság elnöke visszautasítja a jogállammal kapcsolatos kritikát. Azzal érvel, hogy az EU-nak igen meglesznek az eszközei a jogállam érvényesítésére. Von der Leyen szerint Brüsszelben egyértelműen hitet tettek a demokrácia és amellett, hogy hatékonyan meg kell védeni az unió anyagi érdekeit. Ehhez kialakítják Brüsszel számára a megfelelő mechanizmust. Előzőleg az Európai Parlament frakciói részéről éles bírálatok érték a csúcstalálkozó döntését a jogállamiság kapcsán, éspedig azon az alapon, hogy a részvevők magyar és lengyel nyomásra nagy mértékben enyhítettek a megfogalmazáson.
Olyannyira, hogy a két kormány közölte is: immár eldőlt, hogy nem teszik függővé a támogatásokat a közös értékek tiszteletben tartásától. Von der Leyen erre azt mondta, hogy a Tanács zöld jelzést adott, és ennek megfelelően a jogállami szempontok alapján meg kell védeni a költségvetést.
Financial Times
A világ egyik legbefolyásosabb lapja hatalmas áttörésnek tartja az Európai Tanács által elfogadott gazdasági újjáépítési csomagot. A vezércikk szerint mostantól kezdve a piac egészen másként ítéli meg az euró életképességét. Emellett jóváhagyták a következő hétéves költségvetést, így mérföldkőhöz érkezett az integráció, amely először alkalmaz közös adósságot, hogy elhárítson egy gazdasági megrázkódtatást, bár az alap csupán ideiglenes. De a költségvetési unió azért még messze van.
Viszont ami létrejött, az segít enyhíteni a feszültséget az egységes piacon és lehetővé teszi, hogy a kormányok támogassák a munkavállalókat, illetve a cégeket a 750 milliárd euróból. De ennél is fontosabb, hogy alátámasztja a monetáris uniót. A támogatást úgy osztják el, hogy nem lesz nehézkes felügyelet, ami annak idején megmérgezte a görögök és Brüsszel viszonyát. Ellenben a kormányok kötelesek terveket készíteni a felhasználásra, beleértve a növekedés elősegítését is. Ha az egyik ország megkérdőjelezi a másik reformszándékait, három hónapra le lehet állítani a kifizetéseket, és az állam- és kormányfők elé lehet vinni az ügyet.
A viták hosszadalmasnak ígérkeznek, de nincs nemzeti vétó. Ugyanakkor a terv ösztönzést jelent, bár a másik oldalon érdekek sérülnek, amit hosszabb távon megéreznek a 27-ek. Csökken a kutatásra és a zöld átmenetre szánt keret. A takarékos négyek az eddiginél több visszatérítést kapnak. Ráadásul kétes a hozzáállás a jogállam kapcsán. A készülő mechanizmus elfogadásához egyhangú döntés kell.
A négynapos, rossz hangulatú tárgyalás megmutatta, hogy mélyen megosztott az EU, észak-dél, kelet és nyugat között. De amikor csaknem kormányozhatatlannak tűnt, éppen akkor ért el fontos egyezséget. Igazolja a német-francia együttműködés jelentőségét, de elsősorban elismerés a német kancellárnak, aki észlelte, hogy mennyire kemény a válság, és hogy gyors és határozott választ kell adni rá.
New York Times
Merkel hozzásegítette az EU-t a megállapodáshoz, ám az messze nem tökéletes, és ára lesz, így annak, ahogyan a kancellár megbékítette Magyarországot és Lengyelországot. Budapest és Varsó nem hogy az eddigi összeget kapja, hanem még többet is, noha folyton kételyek merülnek fel a brüsszeli pénzek felhasználása körül, és hiábavalónak bizonyultak a törekvések, hogy a támogatást a jogállamhoz kössék. Azon felül a német vezető megígérte, hogy közreműködik a jogsértési eljárás leállításában.
Az engedmény hozzásegíthetett az egész brüsszeli egyezség létrejöttéhez, habár a bírálók fel vannak háborodva, mert úgy gondolják, hogy az unió gyengének bizonyult a közös szabályok és értékek megszegése ügyében. Lehet, hogy ez lesz a legvitatottabb téma, amikor az Európai Parlamentnek rá kell bólintania a megállapodásra. R. Daniel Kelemen a Rutgers Egyetem politológusa úgy értékeli, ami öt nap után megszületett, az katasztrofálisnak látszik a jogállamiság szempontjából. Merkel és Macron mindenképpen egyezményt akart, hogy bizonyítsa: a szervezet képes válaszolni a válságra. Csak közben hajlandóak voltak, hogy továbbra is folyósítsák a támogatásokat az autokrata kormányoknak.
Daniel Freund német zöld EP-képviselő dühöng, mivel azt látja, hogy a felismerhetetlenségig felvizezték a tervezett szankciókat az olyan tagországok ellen, amelyek megsértik az alapvető normákat és a jogállamot. Hiszen az elrendeléshez kétharmad kell, úgyhogy megette a fene az egészet. A törvényhozó hozzátette, hogy Merkel mindig is elnéző volt Orbánnal szemben, így az eredmény az lett, hogy az állam- és kormányfők várhatóan szembekerülnek az Európai Parlamenttel, így aligha valószínű, hogy gyorsan életbe léphet az egyezmény.
Reuters
Mivel az EU nem fűzött egyértelmű feltételeket a demokrácia ügyében az öt nap alatt összehozott megállapodáshoz, ez várhatóan felbátorítja a nacionalista Magyarországot és Lengyelországot. Nem lett ugyanis olyan mechanizmus, amely a pénzek elosztását a jogállami szabályok betartásától tenné függővé. A feltételeket eléggé lazán fogalmazták meg, mivel Budapest és Varsó keményen ellenállt. Nem akartak több akadályt a többiek által antidemokratikusnak tekintett politikájuk számára.
Most sok múlik azon, mennyire gyorsan és határozottan lép az uniós, de elsősorban Németország, hogy kitalálja, milyen módszerrel lehet rákényszeríteni bizonyos tagok a demokratikus értékek követésére, a pénzügyi segítségért cserében. A Fidesz azonban úgy érezheti, hogy nem kötötték meg a kezét, így kitarthat a migránsellenes, populista irányvonal mellett, ami a többiek szerint lebontja a jogállamot, a szólásszabadságot és a kisebbségi jogokat. A két gazdaság ugyanakkor jelentős segítséget kap, és ez megerősíti a két kormányt éppen a választások előtt.
Orbán a brüsszeli pénzeket a neki engedelmes elithez továbbítja, amely segít neki, hogy elérje politikai céljai. Az Eurasia Csoport nevű elemző cég európai igazgatója, Mujtaba Rahman azt hangsúlyozza, hogy az uniós támogatás lényegesen javítja a politikus esélyeit a két év múlva esedékes választáson. Elvileg ugyan le lehet állítani az alapok folyósítását, ha felmerül a jogsértés gyanúja, ám a szakember szerint ennek az esélye csekély. Ezzel szemben Hegedűs Dániel a berlini German Marshall Alap elemzője úgy véli, hogy Orbán és Kaczynski nem aratott átfogó győzelmet, mert nem igaz, amit állítanak, hogy ti. az EU nem kapcsolta feltételekhez az új költségvetést.
Die Welt
A budapesti tudósító úgy véli, Magyarország és Lengyelország alaptalanul ünnepli magát a brüsszeli csúcs győzteseként. A jogállami vita nem rendeződött és a záródokumentum passzusai sem támasztják alá az önelégültséget. Bár az igaz, hogy a jogállamiság kapcsán csak kevés érdemi támpontot kínál a megfogalmazás, de előirányozza, hogy új mechanizmust hívnak életre, amihez a feltétel az, hogy ha valaki pénzt akar látni, akkor annak igazodnia kell a játékszabályokhoz. Így Budapest és Varsó elveszítheti a vétójogát.
A részleteket később tisztázzák, azaz a kérdés nem kerül le a napirendről, hiába szerette volna ad acta tenni a Fidesz és a PiS. A vita azzal fenyeget, hogy továbbra is megosztja az EU-t. A pénzügyi megállapodásnak nagy ára volt, és alighanem keserű szájízt okoz több fővárosban is, hogy nem sikerült egyértelműbbé tenni a jogállamiság követelményét. Azon felül várhatóan tartósan megterheli a viszonyt a magyar és a lengyel vezetéssel. De a Brüsszelben kialkudott kompromisszum értelmében a két országnak egyelőre nem kell anyagi következményektől tartania.
A kormánybarát magyar sajtó ennek megfelelően ujjongott, Orbán sikerét emlegette. A politikus is elégedetten nyilatkozott, de nyugati politikusok persze egészen más képet festenek a találkozóról. Sehol sem szerepel, hogy a kancellár kilátásba helyezte volna a jogállami eljárás leállítását. Mellesleg nem is tehetné meg, legfeljebb a befolyását vethetné latba, hogy megoldást találjanak erre az elhúzódó problémára.
Egy magas rangú magyar illetékes azt mondta a lapnak, hogy az egyezség elfogadásával Budapest engedményt tett, cserében ott az ígéret, hogy véget ér a 7-es paragrafus alapján zajló eljárás. Ugyanakkor nincs rá bizonyíték, hogy Merkel a brüsszeli megbeszélések során a magyarok és a lengyelek oldalára állt volna. Csak annyi biztos, hogy pár napja Berlinben az uniópártokkal egyeztetett Gulyás Gergely és Novák Katalin.
Viszont igen fontos, hogy a jövőben kétharmaddal kell elrendelni a szankciókat, vagyis már itt sem lesz Budapestnek és Varsónak vétójoga. A V4-ek sem tudnak blokkolni. Az ezután tisztázandó részletek alapján lehet megmondani, ki is az igazi győztes Brüsszel után.
Süddeutsche Zeitung
A tagországok elszalasztották a nagy lehetőséget a jogállami feltételek megszabására, de lehet úgy is mondani: Orbán Viktor nyert. A stratégiája az volt, hogy csak akkor egyezik bele az újjáépítési tervbe, ha engedményeket csikar ki a demokrácia kapcsán és ez bejött neki. Hiszen igencsak fellazult az az elképzelés, hogy ott fogják meg a politikust, valamint a szintén az illiberalizmus felé sodródó Lengyelországot, ahol az igazán fáj nekik, vagyis a pénznél. A napvilágra került szöveg annyira semmitmondó, hogy szakértők szerint a két kormány megúszhatja a szankciókat.
Berlin és Párizs nyilvánvalóan belátta, hogy rá van utalva Budapestre és Varsóra, amelyek különben megbuktathatták volna az egész mentőcsomagot. Azaz zsákutcába juthat az évek óta tartó folyamat, pedig az értékkánon nem fakultatív, és az EU normális mindennapi működéséhez is elengedhetetlen. Orbán azonban csírájában tette lehetetlenné azt a német elképzelést, hogy az EU csak akkor adjon pénzt a szerkezeti alapokból, ha az érintett országok bizonyítványa kifogástalan a jogállam kapcsán. Persze most még az EP szépíthet a képen, de hogy Strasbourgban sok érdemi fejleményre lehetne számítani, az erősen kétséges.
Spiegel
Nagy ára lesz, hogy az EU elszalasztotta az egyedülálló alkalmat, mármint hogy végre hatékony eszközt találjon a jogállam ellenfeleivel szemben. De hát a jogállamiság is alku tárgya volt az ötnapos egyezkedés során. Kimondták ugyan, hogy kétharmaddal lehet hozni szankciókat, de ha ez valós lehetőség volna, akkor Orbán aligha szavazta volna meg. Viszont az európai alapszerződéseknek csak addig van értelmük, amíg az összes tagország tartja magát azokhoz. Ha már nincs meg a konszenzus, akkor szétesik az unió.
Ez a szisztéma Magyarországon már évekkel ezelőtt repedéseket mutatott, ám azóta nem sok maradt meg belőle, köszönhetően Orbán korrupt rezsimjének. És példája iskolát teremt. A demokrácia lerombolásával példakép Kaczynski szemében. Romániában és Csehországban a korrupció és a kliensrendszer a követendő minta. Brüsszel mégsem tesz semmit a saját autokratái ellen. A mostani csúcson a magyar és a cseh vezető nem csupán, sőt lehet, hogy nem is elsősorban országa érdekeit képviselte, hanem azt, ami személyesen neki fontos. A magyar politikus odahaza lojalitást vesz az uniós pénzekből, illetve EU-ellenes kampányokat finanszíroz belőlük.
A többiek hagyták magukat, hogy Orbán a vétóval megzsarolja őket. Pedig a legjobb megoldásra ő tett javaslatot: aki nem hajlandó elfogadni a jogállamiságot, annak azonnal el kell hagynia az uniót. Ha nem ő mondta volna, akkor ez lett volna a legtisztességesebb kijelentés az egész csúcsértekezleten.
Der Standard
A jogállam ügyében ezúttal is ment az évek óta szokásos színjáték, de lényeg az, hogy nem sok maradt a demokratikus szabályok kikényszerítésének tervéből, a vétkes országoknak nemigen kell attól félniük, hogy pénzeket vonnak meg tőlük. A nemzeti-populista magyar és lengyel kormány a bíróságok és a sajtó függetlenségét támadja, az EU-szabályokkal ellentétesen jár el a menedékkérőkkel szemben, az unió meg nézi. Meg vannak kötve a kezei. Éppen ennek kellene véget vetni, de megint csak nem sikerült. Elbukott szinte az összes e célra kidolgozott mechanizmus.
A Tanács elnöke már az ülés előtt meghajolt a botrányos budapesti és varsói panaszok előtt, amikor bedobta, hogy ne a szankciók megakadályozását, hanem a kimondását kelljen kétharmaddal elfogadni. A végén az jött be, amit Orbán akart. A jogállamiság továbbra sem feltétel a pénzek folyósításához.
Politico
Hegedűs Dániel szerint lehet Magyarországot és Lengyelországot a csúcs nagy nyertesének tekinteni, de ez attól függ, ki miként értelmezi az elfogadott határozatot. Az amerikai German Marshall Alapítvány berlini Közép-Európa szakértője emlékeztet arra, hogy Orbán és Morawiecki egymással versengve állította: elhárították a veszélyt, hogy az EU a jogállam megsértése esetén függessze fel a támogatások kifizetését. Ám csak lassan a testtel! Hiszen a szövegben pontosan az ellenkezőjét olvasni. A megfogalmazás azonban rejtélyes és homályos, ezért bőven lehet így is, úgy is magyarázni, mármint hogy miként érvényesítik majd a jogállami klauzulát.
Budapest és Varsó úgy érti, hogy a döntés joga a Tanácsnál marad, ott pedig konszenzussal születnek a döntések. Vagyis ez esetben nincsenek új feltételek, ezért örülnek annyira. Ha az lesz, amit Michel vetett fel, vagyis hogy kétharmad kell a szankciók életbe léptetéséhez, akkor ez jelképes, nehezen megvalósítható mechanizmust jelent, vagyis nem kell, hogy fájjon Orbán és Kaczynski feje. Ellenben lehet úgy is nézni a dolgot, hogy immár minősített többség kell az egyhangú hozzájárulás helyett. Azaz a két ország felsült és csak mentegetni igyekszik a helyzetet a diadalmas nyilatkozatokkal. Az egész egy pókerjátszmára emlékeztet, átlátható szabályalkotási folyamat helyett, miközben a tét aligha lehet nagyobb.
Ha Michel és Németország komolyan gondolja a jogállamot, akkor tanácsos volna részükről mindent megtenni az utóbbi értelmezés valóra váltására. Nagy kérdés, hogy elég lesz Merkel szava a jogállami eljárás befejezésére, és így Orbán letesz arról, hogy gátolja az érdemi kikötéseket a jogállam kapcsán. Viszont ha a kancellár kiengedte a magyar kormányfőt a szorításból, ráadásul még erőtlenek is lesznek a feltételek, akkor a mostani csúcs sötét fejezetként kerül be a történelembe az európai jogállam szemszögéből.
