Az áldozatok többsége a második világháborúban harcoló, fogságba esett horvát domobran (honvédek) és usztasa katona volt, de voltak köztük egészségügyi dolgozók és apácák is, akiket a partizánok 1943-1945 között több zágrábi kórházból hurcoltak el, sebesült katonákkal együtt.
A tömegsírra Mladen Kuka károlyvárosi (Karlovas) barlangász bukkant rá, és 14 év titokban végzett kutatása után felfedezését 1989-ben hozta nyilvánosságra. Tíz évvel később, 1999-ben barlangászok Zarko Danilovic patológus segítségével elkezdték nyilvántartásba venni a holttesteket, anélkül, hogy a felszínre hozták volna őket. A 40 méter mély gödörben az első maradványokat a nyílástól 30 méterre találták meg. A kutatások szerint az áldozatokat megkötözték és többségüket tarkón lőtték. Ugyanakkor nem egyszerre végezték ki mindnyájukat, egyeseket az 1943-as krasicai csata után, másokat 1945 májusában, a háború befejeztével mészároltak le.
A Jazovka Jamai-i tömegsírból exhumált földi maradványokat, amelyeket július 13-17. között hoztak a felszínre szakemberek, a zágrábi kriminalisztikai intézetbe szállították, ahol antropológiai vizsgálatnak vetik alá. Ezt követően méltó nyugalomra helyezik őket. Az emléktemető helyszínéről a minisztérium még egyeztet a helyi önkormányzattal és plébániával, valamint azokkal a civil szervezetekkel, amelyek az áldozatok emlékét őrzik.
A tárca közleményében azt írta: a Jazovka Jama-i tömegsírban talált emberi maradványok exhumálását a zágrábi megyei bíróság rendelte el annak a törvénynek az alapján, amely a második világháborúban és az az utáni időszakban elesett katonák felkutatásáról, a katonatemetők létesítéséről, elrendezéséről és fenntartásáról szól.
A nácikkal szimpatizáló horvát alakulatok és a kommunista partizánok között súlyos összecsapások zajlottak a második világháborúban. A háború végén a partizánok véres leszámolásokat hajtottak végre a németekkel és a németekkel szimpatizáló horvátokkal szemben.
A horvát belügyminiszter egy korábbi közlése szerint az országban 840 második világháborús tömegsír van, a szomszédos Szlovéniában 600, Bosznia-Hercegovinában pedig 90.
