A magyar idősgondozás fényévekre van lemaradva az igényektől, a családok minimális segítséget kapnak az idős, netán beteg hozzátartozó ellátásához. A KSH adatai szerint a 9 millió 769 ezer magyar állampolgár közül 1 millió 823 ezren betöltötték a 65. évüket, egy nemrég közzétett összesítés szerint közülük mégis mindössze 52 ezer kap ellátást valamilyen bentlakásos intézetben. Sőt még kevesebb, mert ebben a körben 8 százalék fiatalabb korban gondozásra szoruló is benne van, miközben a legtöbb bentlakó 80 év fölötti.
Az utóbbi negyedszázadban nagyon lassan, de mégis nőtt a férőhelyek száma, tavaly azonban megfordult a folyamat: 0,9 százalékkal csökkent az ágyszám és 0,7 százalékkal az ellátottak létszáma is. 1995-ben 31 200 férőhelyen, az ezredfordulón 38 611 ágyon, majd 2010-ben 51 ezer helyen és 2019-ben 54 ezer férőhelyen látták el a segítségre szoruló idős embereket, tehát nem teljes mindenütt a kihasználtság, de az ország kilenc járásában egyáltalán nincs idősotthon, Szabolcsban pedig száz százaléknál magasabb az intézmények kihasználtsága, ahogy a fővárosban és Pest megyében is hatalmas a zsúfoltság.
Jellemző a kormány adatszolgáltatási gyakorlatára, hogy július második felében a tavaly decemberi szociális várólista adatokat lehet csak elérni, idén még nem tettek közzé friss igényeket a szocialisportal.hu oldalon, pedig a kórházakból hazaküldött idős emberek közül biztosan sokaknak szükségük lett volna ellátásra az utóbbi hónapokban. A 2019. decemberi adat is riasztó, hiszen 35 700 név szerepelt az idősotthonokba jelentkezők listáján.
A járvány egyik legszembeötlőbb felismerése, hogy a nagylétszámú intézményekben drasztikus gyorsasággal terjed a kór. Ehhez képest a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) arra hívta fel a figyelmet: sok időst épp olyan nagylétszámú intézményekbe zsúfolnának be. Azután ugyanis, hogy megkezdődött a fogyatékosokat ellátó tömegintézmények lakóinak családotthonokba költöztetése, meghagyják nagy épületeket, vagy átalakítják azokat időseknek. A jogvédő szervezet arra emlékeztet, hogy a szombathelyi Vas Megyei Szakosított Szociális Intézmény székhelyintézményében lévő 150 férőhelyről 72 fogyatékos embert költöztetnek ki támogatott lakhatásba, de a 78 időskorú ott marad az immár csak idősotthonként működő intézményben. Az Alapvető Jogok Biztosának jelentésében ugyanez a módszer szerepel a Baranya Megyei Dél-Zselic Egyesített Szociális Intézmény Mozsgói telephelyén is. A kérdésre, vajon miért gondolja a kormány, hogy ami nem jó a fogyatékkal élőknek, az jó az öregeknek, egy meghökkentő választ adnak a TASZ munkatársai. A fogyatékosok jogainak védelmére már van nemzetközi emberi jogi dokumentum, az idősek jogainak védelmére vonatkozó ENSZ egyezménynek azonban még csak az előkészítésénél tartanak, tehát megtehetik.
A hazánkban működő idősszervezetek elismerik, hogy a 65 év felettiekről való gondoskodás megszervezése összetett és nehéz feladat, de épp ezért sürgetik, hogy lásson végre hozzá az állam, mert az nem a gondok megoldása, hogy az egyházi fenntartók tíz év alatt 41 százalékkal növelték férőhelyeiket – ahogy az kiderül a KSH-tájékoztatóból. A járványhelyzet önkéntesek tömegét mozgatta meg, de arra is rávilágított, hogy az idősek otthoni gondozására, segítésére sokkal nagyobb szükség lenne, mint amekkora hálózat most végzi ezt a munkát. Egyértelművé vált az is, hogy a családokat fel kell készíteni a gondozási feladatra, mert ma az egyik legnagyobb csapda az információk hiánya. És végül megint bebizonyosodott, hogy a szakemberhiány már-már megoldhatatlanná teszi a szakszerű gondoskodást az idősekről. A zuglói Szociális Szolgáltató Központban például a 103 státuszból 75 volt betöltve a járvány sűrűjében.
Talyigás Katalin szociológus arra emlékeztet, hogy a „komplex gondozási igény kialakulását konvencionálisan 80 éves korra teszik a kutatók. A Ratkó-korszak demográfiai hulláma a 2030-as évek közepe táján fog ebbe a korcsoportba kerülni, várhatóan ugrásszerű ellátási igénynövekedést generálva. Az ellátórendszernek jó egy évtizede van erre felkészülni”. Ideje lenne hozzálátni.
