Szerbiában kezd lecsengeni a tüntetéshullám, amelyet Aleksandar Vucic elnök nem éppen sikeres válságkelése váltott ki. Nem véletlen, hogy a belgrádi parlament, azaz a szkupstina épülete előtti Nikola Pasic tér, illetve a mögötte található lévő Úttörő park volt a megmozdulások színhelye, hiszen az országgyűlés szent hely, a demokrácia temploma. Legalábbis annak kellene lennie. Valójában azonban a történelem folyamán a rossz kormányzás, az elszalasztott lehetőségek szimbólumává vált, amolyan sértődött öreg hölgy lett, aki keseregve gondol vissza a múltra és arra, mi lett volna, ha az egyes sorsdöntő helyzetekben másként dönt.
A rómaiak idején a terület temetkezési hely volt, több mint egy tucatnyi római sírt ástak itt ki. Az építők már ebből messzemenő következtetést vonhattak volna le.
A szkupstina épülete ortodox templomhoz hasonlít. Igazi építészeti remekműről van szó. Három évtizeden keresztül építették, 1938-ra készült el. Amikor 1907-ben a munkálatokat megkezdték, Belgrád még Szerbia része volt, aztán az első világháborút követően létrejött a délszláv állam, a Szerb-Horvát-Szlovén királyság, ami 1929-ben a Jugoszláv Királyság nevet vette fel.
Talán azért is vált elátkozott hellyé a parlament épülete, mert a befolyásos szerb gondolkodók egy része kezdettől fogva ellenezte felépítését. A munkálatok ugyanis annak az I. Péter szerb királynak az ösztönzésére kezdődtek meg, aki 1903-ban egy államcsíny során meggyilkolta az Obrenovic-ház uralkodóját, I. Sándort. Az is kísérteties, hogy a törvényhozás címe: Nikola Pasic tér 13. A szám ezúttal is szerencsétlennek bizonyult. Az építkezés többször is állt a Balkán-, majd az I. világháború miatt, a főépítész Jovan Ilkicet pedig 1917-ben a Neusiedl am See-i táborba hurcolták, ahonnan sosem tért vissza. A háború viharaiban az építési tervek is elvesztek.
Annyi dráma árnyékolta be a munkálatokat – 1921-ben I. Péter is meghalt - , hogy az 1921-ben trónra lépett I. jugoszláv király, Karagyorgyevics Sándor kezdte elhinni az ismert szerb jövendőmondó, Cane Jovanovic jóslatát, miszerint az építkezés során két királyt is eltemetnek. (Be is vált a jóslat, 1934-ben Sándort Marseille-ben ölték meg.) A munkálatokat Ilkic fia végezte be, akinek sikerült rekonstruálnia apja terveit. Érdekes, hogy a II. világháborúban az épületet nem érték károk, s a németek főhadiszállásukká tették meg.
1945 után a jugoszláv szövetségi parlament székelye lett. Az épület túlélte a NATO 1999-es bombázását is. Amikor azonban 2000 októberében, Slobodan Milosevic rezsimjének megbuktatásakor, tüntetők hatoltak be az épületbe, 90 festményt vittek el vagy semmisítettek meg. Többet később megtaláltak ugyan, de 55 ma is hiányzik. Ma már többen úgy vélik, sokan akkor nem is forradalmárok voltak, s nem Milosevic hatalmának megdöntését akarták, hanem egyszerűen lopni akartak.
