A mintegy 1800 milliárd eurós pénzügyi csomagról dönteni hivatott EU-csúcs második napján, szombaton délelőtt az ülést elnöklő Charles Michel módosított javaslatokkal állt elő, amelyekkel igyekezett a megállapodást leginkább blokkoló takarékos négyesnek nevezett országcsoport követeléseit teljesíteni. Legújabb indítványában ugyanakkor érintetlenül hagyta a jogállami „fék” bevezetésére tett ajánlását: továbbra is kiállt amellett, hogy a jogállami normákat megszegő tagállamot a jövőben pénzügyi szankciókkal lehessen megbüntetni. Javaslata szerint a közösségi transzferek befagyasztását vagy csökkentését az Európai Bizottság kezdeményezné, de előterjesztését a kormányok képviselőiből álló döntéshozó EU Tanácsnak kellene jóváhagynia minősített többséggel. Országok egy csoportja ennél szigorúbb eljárást, úgynevezett fordított minősített többségi döntést tartana megfelelőnek, amikoris a huszonhét illetékes miniszter túlnyomó többsége nem a szankciós indítvány elfogadásához, hanem annak meggátolásához kellene. „Álláspontunk nem változott” – mondta lapunknak az egyik keményvonalas tagállam diplomatája. A másik oldalon még mindig egyedül Orbán Viktor számára elfogadhatatlan az uniós költségvetéshez kötött jogállami feltételrendszer. A magyar miniszterelnök szombat délután olyan kompromisszumos szöveget terjesztett uniós partnerei elé, amelyből teljességgel hiányzik a jogállammal kapcsolatos mulasztásokra való hivatkozás. Az Európai Bizottságnak eszerint pusztán a közösségi büdzsé szabálytalan felhasználása esetén lenne joga eljárni, döntését pedig az állam- és kormányfői testületnek egyhangúan kellene jóváhagynia.
Charles Michel délelőtti kompromisszumos javaslata új számokkal és a pénzköltés ellenőrzésére szolgáló döntéshozatali eljárás megváltoztatásával próbált a négy takarékos nettó befizető – Ausztria, Dánia, Hollandia és Svédország – kedvében járni, a jelek szerint korlátozott sikerrel. Bár egy holland EU diplomata jó irányba tett lépésnek értékelte a változtatásokat, a javaslatcsomag plenáris bemutatása után az elnök berekesztette az ülést, hogy újabb két- és többoldalú találkozókon puhatolja ki a kormányok szándékait.
A négy nettó befizető a tervezettnél alacsonyabb uniós büdzsét és kisebb mértékű helyreállítási alapot szeretett volna látni az újabb indítványban, valamint garanciát arra, hogy a támogatásban részesülők strukturális reformokra és gazdaságuk válságokkal szembeni ellenállóképességének javítására költik a támogatásokat. Charles Michel nem nyúlt hozzá a gazdasági mentőcsomag méretéhez, arra továbbra is 750 milliárd eurót javasolt, csakhogy 50 milliárdot elvont a vissza nem térítendő támogatásokból és átcsoportosította hitelekre. Így az előbbi 450 milliárdra csökkenne, az utóbbi 300 milliárdra nőne az eredeti tervekhez képest. Az Európai Tanács elnöke azzal is próbálta megédesíteni a nettó befizetők szája ízét, hogy megemelte a büdzséből járó visszatérítésük összegét. Emellett úgynevezett „vészféket” adott minden kormány kezébe, amellyel a döntéshozatali eljárásban megakadályozhatja a pénz folyósítását, ha úgy ítéli meg, hogy a támogatott tagállam nem hajtja végre a közösen elfogadott célokat.
