Donald Trump a szabad világ vezetőjeként megbüntette Kínát a hongkongiak elnyomásáért. Furcsán hangzik e mondat, ám mégis igaz, hiszen az amerikai elnök odavágott Pekingnek az önkényt meghonosító nemzetbiztonsági törvény miatt. Trump az Egyesült Államok által Hongkongnak biztosított különleges kereskedelmi jogokat vonta vissza, amivel nem nagy, de azért nem is elhanyagolható csapást mért a kínai gazdaságra. Mindez talán mindenki számára világos, ám az bizonyosan magyarázatra szorul, hogy mégis miért Trump volna a szabad világ vezetője.
A megtisztelő megszólítás évtizedek óta állandó jelzője volt a mindenkori amerikai elnöknek, a véleményvezérek azonban az excentrikus milliárdost méltatlannak kiáltották ki erre a címre. Elvégre a ranghoz tartozik egy munkaköri leírás is: birtokosának őrködni kell az emberi jogok felett, amit az előző elnökök hellyel-közzel teljesítettek is.
Trump ezzel szemben például kifejezetten arra biztatta Hszi Csinpinget, hogy folytassa az ujgur kisebbség átnevelőtáborokba zárását. Kétségtelen szörnyű ilyet mondani, de árnyalja a képet, hogy a tömeges internálást a szabad világ egyetlen állam- vagy kormányfője sem bírálta, márpedig e kérdésben a hallgatás felér a támogatással. Az Egyesült Államok viszont szankcionálta a visszaéléseket elkövető kínai tisztségviselőket – ha nem is Trump kezdeményezésére, de az ő aláírásával.
Hongkong kapcsán az Európai Unió összes tiltakozó nyilatkozatánál több ér az, hogy az Egyesült Államok cselekedett. Trump biztosan nem az emberi jogi rendíthetetlen harcosa, de az államigazgatásban, a republikánus pártban és még a Fehér Házban is vannak, akiket zavar a jogtiprás – legalább bizonyos országok esetében. Az elnök pedig, ha az asztalára teszik, akkor aláírja a szankciókat. Méltó vagy sem, hivatalából adódóan ő a szabad világ vezetője.