A kérdést az LMP-s Ungár Péter tette föl, azt tudakolva, hogy a román kormányhoz hasonlóan Orbánék is belátják-e a közpénzből finanszírozott nukleáris energiatermelés fenntarthatatlanságát. Az apropót az adta, hogy Románia megszakította a kínai General Nuclear Power Grouppal folytatott együttműködést, amelynek célja a cernavodai atomerőmű két új blokkal történő kibővítése lett volna. Az ok pénzügyi természetű – a projekt túlságosan drága lett volna –, de Ungár arra is rámutat, hogy a román kormány belátta: az európai üzleti és szabályozási környezet nem kedvez az atomerőmű-építésnek. „Az európai Green Deal egyik legfontosabb pénzügyi alkotóeleme, hogy az Európai Unió nem támogatja az atomenergia használatát. A román kabinet elfogadja, hogy az atomenergia használata nem része az EU fejlesztési terveinek” - írta a Palkovics Lászlónak címzett kérdésben.
Választ Süli János, tárca nélküli miniszter adott, aki először kitért arra, hogy az Európai Bizottság megvizsgálta és jóváhagyta a tervezett paksi bővítést, amely „visszahozza a befektetett pénzt, és profitot termel a magyar adófizetőknek”. A valóságban a kormány egy olyan kalkulációt nyújtott be a Bizottságnak, amely a jelenlegi piaci áramáraknak több mint a kétszeresével számol, vagyis ahhoz, hogy a számítás reális legyen, a duplájára kellene emelni Magyarországon az áram árát. De még ebben az esetben sincs szó profitról: a Bizottság éppen azt mondta ki, hogy a beruházás veszteséges lesz – azt viszont valóban jóváhagyta, hogy a kormány a veszteséget az adófizetők pénzéből pótolja (az egész uniós procedúrára azért volt szükség, mert az állami veszteségpótlás olyan állami támogatásnak minősül, amelyhez az Európai Bizottság engedélye kell).
A miniszter második, döntőnek szánt érve szerint „az Európai Unió területén atomenergia segítségével állítják elő a legtöbb tiszta (karbonmentes) villamos energiát”. Ez az állítás még abban az esetben sem lenne igaz, ha az atomenergia valóban „karbonmentes” lenne (de nem az: az atomenergia teljes életciklusára számított szén-dioxid-kibocsátás a gázerőművekénél valamivel alacsonyabb, a nap- és szélerőművekénél viszont magasabb). De már a kiindulópont is hamis: az Eurostat nyilvános adatai szerint 2018 óta több áramot termelnek Európában megújuló energiaforrások – nap, szél, víz, földhő – segítségével, mint atomenergiával, és míg az előbbiek részesedése folyamatosan nő, az atomé egyfolytában csökken. A legfrissebb World Nuclear Status Report szerint 2000 óta az európai beépített szélerőművi kapacitás 164, a naperőművi 116 gigawattal nőtt, miközben az atomerőműveké 19 gigawattal csökkent. Ennél is többet mondanak a termelési adatok: az éves termelés a szélerőművi szektorban 372, a naperőműveknél 128 Twh-val nőtt az ezredforduló óta, az atomerőművekben viszont 94 Twh-val csökkent. Vagyis a hiteles adatok – Süli szavaival ellentétben – tényleg azt támasztják alá, hogy az atomenergia elveszíti a jelentőségét az európai energiatermelésben.
