Lengyelország politikailag két, szinte azonos méretű részre szakadt. A vasárnapi elnökválasztás eredményeinek csaknem teljes feldolgozása alapján a kormányzó jobboldali-nacionalista Jog és Igazság Párt (PiS) jelöltje, Andrzej Duda hivatalban lévő államfő kapta a szavazatok 51,21 százalékát. Kihívója, a liberális Rafal Trzaskowski varsói főpolgármester a szavazatok 48,79 százalékát szerezte meg. Az ország térképe hasadást mutat: a nyugati vajdaságok Trzaskowskira, a délkeletiek és keletiek Dudára szavaztak. Előbbi tarolt az összes nagyvárosban, míg a kisebb településeken az utóbbinak állt a zászló. A liberális jelölt a második fordulóban megkapta az első fordulóban kiesett jelöltek szavazói többségének támogatását.
Az is a társadalom megosztottságát jelzi, hogy a PiS jelöltjére az idősebb korosztály szavazott, míg a fiataloknál a liberális jelölt volt a nyerő, ahogy a nők között is, amivel szemben a férfiak inkább Dudát preferálták. A képzettebbek között is a liberális Polgári Koalíció jelöltje volt a nyertes. Mindez előre vetíti a további társadalmi konfliktusokat és jelzi: a jelenlegi állapot hosszasan nem maradhat fenn, hiszen az uralkodó párt elsősorban az idősebbekre, a képzetlenebbekre és a szociálisan kiszolgáltatottakra épít. Ellenzékében viszont többen vannak a Nyugatra orientált, társadalmilag nyitott, toleráns és képzettebb elemek.
A kampányt is az határozta meg, hogy a PiS milyen félelmeket észlelt saját táborában, s ezekre rájátszva hogyan mozgósította híveit. Azt a képzetet keltették, hogy a liberálisok elvennék a PiS által bevezetett családi pótlékot és nyugdíj-kiegészítést. A gyűlöletkampány fontos eleme volt a melegek, LMBT-emberek elleni verbális hajsza, majd később megütöttek némi antiszemita hangot is, hogy végül átváltsanak a németellenességre. A kampány csúcsán a PiS jelöltje beindította az elitellenes és városellenes vonalat: magát a nagyvárosi elitek által elutasított áldozat szerepébe pozicionálta.
A kampány nem volt tisztességes, hiszen Dudát szolgálta ki az állami média, neki dolgozott a teljes kormányzati apparátus. Feltehetően maga az államfő is megérezhette, hogy túllőtt a célon, mert, amikor az exit poll már az ő vezetését jelezte, kijelentette: bocsánatot kér mindenkitől, akit megbánthatott nem csak a kampányban, hanem az előző öt évben is. Amikor aztán hétfőre virradóra visszaért varsói rezidenciájára, ott már azt mondta, hogy semmit nem von vissza a korábbiakból.
A politikai elemzők azon vitatkoznak, mit lép most a kormánypárt. Egyesek feltételezik, hogy az „éppen hogy győzelem” mérsékletre intheti a PiS vezérét. A többség viszont frontális antidemokratikus támadásra számít, elsősorban a médiaszabadság korlátozásától tartanak. Jaroslaw Kaczynski már egy hete meglengette a külföldi tulajdonú médiumok „repolonizációjának”, azaz vissza-lengyelesítésének tervét. A jobboldal még nem állapodott meg, hogy milyen eszközzel vegyék el a német, svájci és amerikai tulajdonosoktól lapjaikat. Állítólag állami bankok és biztosítók vásárolnák fel ezeket, majd átadnák kormánypárti újságíróknak.
Az is vitatott, miként alakulnak a politikai viszonyok. Egyesek felvetik azt a kevéssé valószínű lehetőséget, hogy a Kaczynski utasításait eddig szolgaian teljesítő Duda elnök önállóbb lesz, s átveszi a jobboldal vezéri szerepét. Sokan latolgatják, hogy Rafal Trzaskowski előre lép, ő lesz az ellenzék vezető személyisége, aki azokat is képes megnyerni, akik pártját, a Polgári Platformot (PO) elutasítják. Trzaskowski tett is utalást rá, hogy a liberális oldal eddigi meghatározó ikonja, Donald Tusk (az Európai Néppárt elnöke) „már nyugdíjban van”. Tuskot úgy jellemzik, mint megnyerő és egyben gátlástalan vezetőt. Távozása után pártja vezető nélkül maradt, a liberálisok és a baloldaliak nem tudtak előállítani versenyképes programot, és nem találtak a politikájukat megtestesítő személyiséget. A varsói főpolgármester jó kampányszereplése ígéretes azoknak, akik elutasítják Lengyelország "orbánosítását”.
