Jó lenne időben szembesülni azzal, mintha már meg is történt volna, mintha a Fidesz már átcsábította volna a Jobbik egykori szavazóinak 10-20 százalékát a saját táborába. Ekkor ugyanis számtanilag nem marad annyi szavazatot leadni hajlandó állampolgár (2018-ban 5,7 millió fő), akikből egy másik 3 milliós csúcsszövetség felépíthető lenne, tehát már a Fidesztől kellene szavazókat elvennie annak, aki győzni akar. Ráadásul a Mi Hazánkra átszavazókat is az ellenzék veszíti el.
A DK növekedhet ugyan az MSZP-től elpártolók szavazataival, a Momentum növekedhet pl. az LMP-től elpártolók szavazataival, de ki fogadna ma arra, hogy a Fidesztől elpártoló szavazók a DK-ra vagy a Momentumra szavaznak? Valaminek történnie kell az ellenzéki oldalon!
A hiedelem-konzervatív Jobbik, amely a 2018. évi választásokkal bezárólag - a Fidesz hiedelemrendszerét a rasszista testvériség csoportérzésének kezelésével kiegészítve, „ütősebbé” téve - a második legnagyobb párt tudott lenni, a néppártosodással (vagy mivel) könnyen járhat úgy, mint egykor az SZDSZ, amely feladta addigi hiedelemrendszerét (az antikommunista éthoszt), és elvesztette a szavazóit. Az SZDSZ szavazóiból sokan álltak át a Fideszhez - ugyanez a Jobbikkal most történik meg, vagy már meg is történt.
„Mindenki kiválaszthatja azt a hiedelemrendszert, ami ízlésének, személyes élettörténetének a legjobban megfelel, de ha valaki egy másik hiedelemrendszer követőit kívánja a saját igazáról meggyőzni, annak sajnos be kell lépnie az adott rendszerbe, és annak szabályai szerint megvívni az ütközetet.” (Csányi Vilmos, 1999. január)
Vizsgálhatjuk még, de ne kerteljünk: az összefogásra hajló pártok vezetői között van olyan politikus, aki talán össze tudná fogni az ellenzék szavazóit, de olyan nincs - bárcsak kiderülne, hogy mégis van -, aki be tudna lépni a jelenlegi hatalmat szavazataival fenntartó szegény magyarok, szegény keresztények hiedelemrendszerébe, egyáltalán meg tudná szólítani őket.
A Fidesz egyik versenyelőnye éppen a nem egyszerűen elavult, hanem az egyenesen primitív ellenzéki pártszerkezet. Olyan vezetőt fognak előválasztással, maguk közül kiválasztatni, aki előre tudhatóan nem tud szavazókat elvenni a Fidesztől.
A Fidesz másik versenyelőnye a csoportképzés.
Kornis Mihály mondta egy Székely Annának adott interjúban: „Azt képzeltem például, hogy érvekkel meg lehet győzni az embereket. Az újságolvasók nagyobb része azonban kevéssé fogékony az ész, még kevésbé az irgalom érveire. Ha még olvas újságot, önigazolást keres ahhoz, hogy azokat utálja, akiket amúgy is utál, és azokat imádja, akikben amúgy is hisz.” (Népszabadság, 2009. május 10.)
Észre kellene már venni, hogy egy hitalapú csoportképzést nem lehet racionális alapú csoportképzéssel legyőzni. Felbomlottak volna a hitalapú (egy hiedelmet igaznak elfogadó) közösségek, ha lehetséges lett volna, hogy valaki reggel keresztény legyen, majd racionális érvelés hatására estére mohamedán.
Az országgyűlési választás a pártok csoportképző teljesítményének vizsgája, melyet a szavazatok száma minősít. A végül azonos pártra szavazatot leadók közösségének közösségi érzését, csoportérzését (összetartozás-érzését) folyamatos szolgáltatással kell életben tartani. Amikor a legnagyobb csoportot képező párt hatalomra kerül, akkor előkerülnek az elemzők, és azt mondják: hibrid rendszer, maffiaállam, fasisztoid rendszer, egyszemélyi …, de az már utólag van, csak utólag. A csoportképzés, ami inkább humánetológia, mint politológia, dönti el a kérdéseket. A politika a humánetológia folytatása más eszközökkel. Aki elhanyagolja a csoportképzést, nem fog politikát csinálni, csak ellenezni.
A jelenlegi hatalom a gazdag magyarok, gazdag keresztények, a fideszes oligarchák gazdasági érdekét szolgálja ki, róluk kellene leválasztani a szegény keresztényeket, a szegény magyarokat. Az ő hiedelemrendszerükbe olyan ember lenne képes belépni, aki őszintén tudja kezelni a túlvilági védelem és a magyarság védelmének hiedelemrendszerét is, tehát nem olyan „papos-nemzetes uram” módjára, mint amelyet Orbán Viktor játszik el; a fideszes históriával szemben történelemben gondolkodik, nem idegenkedik a nemzet fogalmától, használatától. Ha meg nem is tudja nyerni a határon túli magyarok szimpátiáját, de ellenszenvet sem vált ki.
A szociális védelem, a klímakatasztrófa elleni védelem hiedelmének kezelését más-más párthoz tartozó felelős vinné az összefogás keretében, megint más vinné vissza Európához a külügyeket, és más próbálná rendbe tenni az egészségügyet - ez lenne az értelmes összefogás. A saját választókat már olyan mondanivalóval, versenyképes üzenettel, identitással kell összetartani, amelyet elfogad a Fidesz mai szavazóinak egzisztenciálisan az alsó negyede is.
Ebben az üzenetben már benne lenne a miniszterelnök jelölt személye, alkata, beszédmódja. Például:„Egy megbecsült nemzet büszke tagja lehetnél, de a Fidesz vezetői és milliárdosai viszik a megrendeléseket, a bankokat, a szállodákat, a Balatont, a reklámcégeket. Rossz színben tüntetik fel országunkat, eljátsszák az európai népek megbecsülését, az oroszokkal, az azeriekkel, a törökökkel, a kínaiakkal üzletelnek saját haszonra. A fideszes elit úgy osztozik, hogy először elveszi mindannyiunk közös jövedelméből, ami neki kell, ami marad, azt is igazságtalanul osztja el. A Fidesz leplezi, de neoliberális gazdaságpolitikát folytat, nő a vagyoni egyenlőtlenség. Nem csak lélekben kell magyarnak lenni, ideje felemelni a szegény magyarokat is.”
Ez láthatóan egy baloldali populista megközelítés lenne, az egykori Fidesz stratégia mára beért tükörképe, vagyis meg kell nyerni a tömegeket az elit ellen, amely viszi a pénzüket, amelytől nem tudnak boldogulni, amely ellen össze kell fogni.
Ez bizony nem elvekből következik, hanem abból, amivé a Fidesz lett. Mára ugyanis a Fidesz vezetői és milliárdosai jelentik az elitet, amelyhez csakis populista módon érdemes viszonyulni, minden más (elv, érték, racionalitás, tárgyszerű vita) lepereg. Sajnos.