Kavicsok és juhok
Amikor nem volt semmi pénze,
kiült a Próféta tó partjára.
Csíkos kavicsokat keresett.
Ahogy Jákob a pettyegetett bárányokat.
Összegyűjtötte az erszényébe.
Megrázogatta.
Majd mindegyikre írt, piros filccel,
egy-egy szót
Gránátalma. Titok. Rózsa.
Vér. Kéz. Pióca.
Hozzatok áldást a tóba!
Majd kacsáztatta őket.
S eltelt egy óra.
Majd otthon a naplójába beírta.
„A tegnap visszatért. Nincs ma.”
Pára és part
Talált egy kagylót a parton, amire írva volt.
„Nemes, előkelő inggomb a Hold.”
S ő egy másik kagylóban folytatta.
„Általa világít a félregombolt égbolt.”
„Bár mosolyog a tenger, félholt.”
S akkor egy sellő, Adél, hátulról átölelte.
S egyetlen pillanattá fagyott a lelke.
Mint egy jáspis, bibe aludt benne.
S a szívveréssel összefolyt a reggel.
