Csöppet sem lep meg a kormánypártok görcsös igyekezete, mely a hírhedetté vált rabszolgatörvény kodifikálására irányul. Csupán hab a tortán, hogy a szakszervezeteket ráadásul megalázták azzal a látszatengedménnyel, melynek értelmében a munkaidőkeret meghosszabbítására mégsem a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter, hanem horribile dictu: a Békés Megyei Kormányhivatal adhat engedélyt a munkáltatóknak. Bár a változtatás értelmében már nem egyetlen személy dönthet a 24 havi munkaidőkeret egyoldalú elrendeléséről, a szóban forgó jogszabályra továbbra is érvényes Szél Bernadett elhíresült definíciója. A június 17-i Magyar Közlönyben kihirdetett törvény tudniillik a kizsákmányolás minősített esete.
Politikai öngyilkosság lenne a Fidesz-KDNP részéről a rabszolgatörvény mindenáron való erőltetése? Kétségtelen, hogy a nyolcévnyi baloldali kormányzás idején Orbán Viktor a szociális demagógiára építette destruktív tevékenységét. A jelenlegi miniszterelnöknek akkoriban kezére játszott a tradicionális munkáspártok sajnálatos arculatvesztése. A Tony Blair, illetve Gerhard Schröder által dominált politikai formációk az ezredforduló környékén látványosan kapituláltak ugyanis a nagytőke előtt, miáltal a piacgazdaság Európa-szerte kezdte elveszíteni szociális jellegét.
Az ominózus tendencia hamar begyűrűzött hazánkba. – A hagyományos jóléti államok kora lejárt – szónokolta Medgyessy Péter már 2003. augusztus 19-én. Utódai pedig megpróbálták megvalósítani neoliberális programjukat, kiváltva ezzel „Kádár népének” rezisztenciáját. Gyerekjáték volt a néptribunus szerepében tetszelgő ellenzéki vezérnek a társadalmat feltüzelni. A korabeli reformkísérleteket ellehetetlenítő „szociális népszavazás” kierőszakolása pedig nemcsak az MSZP-SZDSZ kormánykoalíció felbomlásához vezetett, de komoly szerepe volt Orbán pártjának földcsuszamlásszerű győzelmében is két esztendővel később.
A tőke persze levonta a tanulságokat. Nyilvánvalóvá vált, hogy Magyarországon demokratikus keretek között képtelenség a munkavállalók korábban kiharcolt jogosultságainak eltörlése. Más szóval: a fékek és ellensúlyok rendszere hazánkban a tőketulajdonosoknak éppúgy útjában áll, mint a felemelkedő autokratáknak. Ergo: az ancien régime híveit kell támogatniuk, harmadik erőként csatlakozni trón és oltár szövetségéhez.
Felismerte mindezt Orbán Viktor is, akinek kabinetvezetőként első dolga volt lezárni azokat az utakat, melyeken keresztül ő maga eljutott a miniszterelnöki bársonyszékig. Az alkotmány őreként működő testület például ma már nem vizsgálhat költségvetési kérdéseket érintő ügyeket. Érdemi konzultáció az érdekvédelmi szervezetekkel pedig gyakorlatilag nem létezik. A közjogi rendszer gyökeres felforgatása látszólag lehetővé tette Orbánnak, hogy a rabszolgatörvény bevezetésével hazardírozzon. Érheti azonban kellemetlen meglepetés a Fideszt 2022-ben. Ne feledjük, hogy a tavalyi önkormányzati választásokon elszenvedett kormánypárti fiaskót éppen a rabszolgatörvény elleni heves tiltakozás készítette elő!