Tél van. Anyu reggelente, amikor az éjszakára kikapcsolt központi fűtés miatt hideg a lakás, hősugárzóval melegíti a fürdőszobát. Ha nem gyújtunk villanyt, a melegtől rezgő narancssárga-piros fény világít a sötétben. Jó érzés, hogy ide mégiscsak be lehet kuckózni. Néha, amikor időben vagyunk, behozzuk a pirítóst, ő a kávéját, én a kakaómat, és itt ülünk. Hallani odakintről a kertből, hogy nyávognak a fázó macskák. Kizárták őket a pincéből, ahova melegedni járnak.
Régebben azt gondoltam, hogy a kutya a hím, a macska a nőstény. Abból, ahogy kinéznek, meg abból, ahogy viselkednek. A férfiak mindig nagyobbak és erősebbek, mint a nők, a macskák viszont hiúak, kényeskedők és kiszámíthatatlanok, akárcsak a lányok. Ez különben előítélet, már tudom, de ők is mindig szépítkeznek, ahogy a macskák nyalogatják magukat. A macskák még a feneküket is. Nem véletlenül hívják pussynak a puncit és a cicát is angolul. Ezt az angoltanárnőm mondja, aki még nincs húszéves, nagyon rövid szoknyákat visel, néha a térde fölé érő csizmát, és a szerelméről is szokott mesélni, ami nagyon izgalmas. Arról is beszél, ne álmodozzak róla, hogy köztünk lesz valami, nem mintha céloztam volna erre. Álmodozni persze szoktam róla, mert nagyon szép és kedves is, amiből azt hittem, én is tetszem neki, de amikor ezt mondja, elvörösödöm és szégyellem magam.
A macskákat különben utálom, tudják mások is. Balatonon a szomszéd gyerekek csalogatnak fel a padlásra, és ahogy a létrán állok, rám dobnak egyet, ami összekarmol. Máskor meg egy ismerős, anyuék barátja, aki úgy viselkedik, mint egy gyerek, az autójuk csomagtartójában visz minket brahiból a faluba a két lányával. Izgalmas velük összebújni, finom sima a bőrük. Az idősebbik odahúzza a kezem a húga öléhez, és nevetgélve arra biztat, fogjam meg neki, de titokban egy kismacskát is magukkal hoztak szatyorban, és a kezemhez nyomják.
Dörömbölök, hogy engedjenek ki, ők meg kinevetnek. Amikor az apjuk felnyitja a csomagtartó tetejét, röhög.
Na, mi van, megfogtad a macskájukat?
Az iskolai tanulmányok mellett apu beleírta a házimunkákat is az új zsebpénzszerződésembe, mint a cipőpucolás, a szemétlevivés, és még azt is odaírta (zárójelben), hogy morgás nélkül. Miért éppen velem végeztetik a legpiszkosabb munkát? Csak azért, mert ők utálják? Vagy azért, mert én vagyok a legkisebb, és nem tudom megvédeni magam? Persze ők mondják meg, mikor piszkos egy cipő, az enyém is, és nem én döntöm el, hogy tényleg piszkos-e.
Nem is biztos, hogy a cipő miatt csinálják. Lehet, hogy ezzel is felkészítenek, hogyha majd az életemről lesz szó, könnyebben végezzek mindenféle munkát. De nem lenne jobb, ha nem gyakoroltatnák itthon a lágert, és majd csak akkor kellene ilyesmit csinálnom, ha tényleg elvisznek bennünket?
Rendőr akarok lenni vagy ügyvéd, hogy ne fordulhasson elő soha, sehol igazságtalanság. Én szeretem őket, de nem szeretem, hogy igazságtalanok, mert azt is mondták, hogy egy családban mindenki mindenkit egyformán szeret, ők mégis velem végeztetik az összes megalázó munkát, csak azért, mert ők a nagyobbak.
Elegem van. Átmehetnék a mamiékhoz, csak ők meg nem beszélnek egymással, nekem kell hoznom és vinnem köztük az üzeneteket.
Lemehetnék az Attiláékhoz is, ahol egyszer az Attila anyukája a magas sarkú cipőjében és a hosszú szőke hajával, de különben teljesen meztelenül átment az előszobán. Látni lehetett a mellét, és a szőrt is a lába közt. A szőre fekete volt, a haja meg szőke. Az Attila mamája kurva és digózik, de ezt nem szabad mondani senkinek. Nem is volna szabad tudnom, de egyszer anyuéktól hallottam, és akkor elmagyarázták, pedig szerintem ez is a nichtfordemkind tipikus esete. Ezt anyu szokta mondani: nichtfordemkind. És hogy valaminek a tipikus esete. Az mindig kínos dolog. A kurva meg az, aki pénzért fekszik le férfiakkal. Én nem is akarom elárulni senkinek, hátha akkor még egyszer láthatom. El szoktam képzelni, és akkor ugyanúgy viszket tőle az arcom meg a hajam töve, mint ahogy akkor viszketett, amikor láttam, és mintha minden egyszerre lett volna forró és hideg. Pedig nem is látom, csak elképzelem. Izgulok és félek, ami jó is meg rossz is egyszerre.
