A történelemben gyakran fordult elő, hogy egy politikai vezető, legyen szó akár elnökről, vagy miniszterelnökről, hivatali ideje lejárta közeledtével béna kacsává válik. Az utódjelöltek határozzák meg a belpolitikát, s a még valójában az országát irányító politikus szép lassan háttérbe szorul, döntéseit mind többször kérdőjelezik meg. Amikor 2018-ban Angela Merkel kényszerűségből úgy döntött, kettéválasztja a kancellári, illetve a CDU elnöki tisztségét, minden jel arra vallott, hogy rá is ez a sors vár. A kereszténydemokraták első emberévé 2018 decemberében megválasztott Annegret Kramp-Karrenbauer azonban Merkel árnyékában nem tudott erős vezetővé válni, így idén februárban bejelentette lemondását. Merkel szerepe ezt követően megnőtt ugyan, de úgy látszott, hogy a 2020-as év nagy részében a német belpolitika mindennapjaira a kancellári tisztség után áhítozó utódjelöltek viaskodása nyomja rá a bélyegét.
A koronavírus-járvány azonban mindenki számítását keresztülhúzta. Ismét bebizonyosodott: Angela Merkel minden szempontból a legalkalmasabb a kancellári tisztségre. Népszerűsége ismét az egekben, a menekültválság előtti időket idézi. A CDU közkedveltségi mutatóját is felfelé húzta, 36,5-40 százalék voksolna az uniópártokra, tíz százalékkal többen, mint az év elején.
A német kancellár most ismét komoly kihívás előtt áll, az Európai Unió soros elnökeként kellene új lendületet adnia az európai közösségnek. Ez legalább annyira nehéznek ígérkezik, mint a járvány alatti és az azt követő válságkezelés, hiszen közös nevezőre kell hozni az Unió tagországait arról, mennyi pénzt kapjanak a következő hétéves költségvetési időszak alatt, illetve mekkora összeggel segítsék a járvány miatt bajba jutott gazdaságokat, s ennek mekkora hányada legyen vissza nem térítendő támogatás, illetve hitel. Hasonlóan fontos lenne, hogy egységes külpolitikát alakítson ki. Hogy csak egy friss példát említsünk: a múlt hétfői EU-Kína csúcs is megmutatta, mennyire széthúznak a tagországok a legalapvetőbb külpolitikai kérdésekben is.
Nem is kérdés, Európa jövője forog kockán, s Merkel feladata lesz az, hogy ismét a helyes útra állítsa a közösséget a július 1-jén kezdődő, fél éven át tartó soros uniós elnökség alatt. Ehhez egységbe kellene forrasztani az EU-t, amely most három részre szakadt: a 2010-es évek elejéhez hasonlóan ismét kialakult egy észak-déli ellentét, s harmadik szereplőként ott vannak a visegrádi négyek. Igaz, itt is megfigyelhető egy egyre mélyülő szakadék Lengyelország és Csehország, illetve Szlovákia és Magyarország között. Miközben ugyanis az előbbi két ország nagyon is elégedett azzal az összeggel, amelyet az Európai Bizottság a járvány utáni helyreállítási alapnak javasolt, utóbbi kettő elfogadhatatlannak tartja az Ursula von der Leyen bizottsági elnök által felvázolt számokat.
Az uniós egység megvalósulása egyelőre fényévekre van, de akad egy másik probléma is, amelyet szintén a német kancellárnak kellene orvosolnia. A Spiegel hétvégi számában hívta fel a figyelmet arra, nem csak a tagországok húznak szét, Von der Leyen és Charles Michel, az Európai Tanács elnöke között is egyre nagyobb konkurenciaharc dúl, ami nincs túl jó hatással az EU egészére sem.
Mind több jel utal arra, hogy mintha mind a belga, mind a német politikus egyfajta versenyként fognák fel az EU irányítását. Sokszor egymásnak tesznek keresztbe, ami most azért is különösen veszélyes, mert év végéig megállapodásra kellene jutni Nagy-Britanniával a Brexit feltételeiről. Ám a legutóbbi, az EU és a britek közötti videokonferencián is bebizonyosodott, hogy – finoman fogalmazva – nincs meg köztük a kellő összhang. Bár a videokonferenciát a bizottsági elnök hívta össze, Charles Michelt ez nem zavarta abban, hogy ő lépett fel a tanácskozás rendezőjeként, s a csúcs sikeres megrendezéséért is ő aratta le a babérokat – írta a Spiegel. A résztvevők némiképp abszurd módon végül két meghívót is kaptak, egyet Von der Leyentől, egyet pedig Charles Micheltől.
Olyan konkurenciaharc körvonalazódik, amelyre eddig nem volt példa az európai intézményrendszer történetében, szó sem lehetett ehhez hasonlóról például Donald Tusk, az ET volt elnöke, és Jean-Claude Juncker előző bizottsági elnök között. Pedig elvileg minden adott lenne ahhoz, hogy Charles Michel és Ursula von der Leyen jól kiegészítsék egymást. Utóbbi kiváló kapcsolatokat ápol Berlinnel, illetve egykori minisztereként Angela Merkellel, előbbi pedig szinte napi kapcsolatban áll Emmanuel Macronnal. Ráadásul posztjukat mindketten a francia köztársasági elnöknek köszönhetik.
Michel számára mindenképpen komoly hátrányt jelent, hogy Angela Merkel elsősorban nem benne, hanem volt kollégájában, Von der Leyenben bízik. Az ET elnöke azzal is hozzájárult Merkel bizalmatlanságához, hogy februárban, a következő hétéves uniós büdzséről szóló uniós csúcstalálkozón, a kancellár szerint nem járt el kellően körültekintően, ez is vezetett a kudarchoz. Németország ugyan eltökélt abban, hogy a következő költségvetés kifizetéseit a jogállamisághoz is kössék, de Michel – Berlin szerint – e tekintetben túl magasra tette a lécet Lengyelország és Magyarország számára.
Az EU két irányítójának kapcsolatára jellemző az is, hogy amikor Von der Leyen az Afrikai Unió csúcstalálkozójára utazott, akkor Michel is Afrikába repült. Hogy nem minden halad gördülékenyen az EU brüsszeli központjában, az is jelzi: nemrégiben bedobta a törülközőt Michel kabinetfőnöke, Francois Roux, akinek hűségéhez nem is férhetett kétség, már a jelenlegi ET elnök apjának munkatársa is volt.
Ez a konkurenciaharc is csak azt mutatja, mennyire nehéznek ígérkezik Angela Merkel számára a következő fél éves uniós elnökség. De ha ő nem képes orvosolni a problémákat, nagy szakértelmével, tapasztalatával és a közös Európa iránti elkötelezettségével, akkor valóban senki.
A német elnökség legfontosabb feladatai
A járvány drámai hatásainak enyhítése
Angela Merkel és Emmanuel Macron 500 milliárd eurós vissza nem térő támogatást nyújtanának a járvány által legjobban sújtott országoknak, az Európai Bizottság 750 milliárd eurót javasol, amelynek egy része hitelből állna. A kérdésben egyelőre áthidalhatatlanok az ellentétek a kizárólag hitelt szorgalmazó, úgynevezett takarékos négyes (Ausztria, Hollandia, Dánia, Svédország), illetve a vissza nem térítendő támogatást szorgalmazó déli államok, továbbá a visegrádi négyek között. Utóbbi országok – elsősorban Magyarország és Csehország – keveslik azt az összeget, amelyet a Bizottság nekik szánna. Július 17-én és 18-án újabb uniós csúcsot tartanak erről, de nem borítékolható a megállapodás.
Meg kell állapodni a következő hétéves büdzséről
Ez legalább olyan nehéznek ígérkezik, mint a helyreállítási alapról szóló megegyezés. Februárban már tettek egy kísérletet a kompromisszumra, de Charles Mihel javaslatát elvetették. Szakértők szerint ha a költségvetési kérdésekben sikerül közös nevezőre hozni a tagállamokat, akkor már sikeresnek tekinthető a német elnökség. Berlin azt akarja elérni, hogy a kifizetéseket a jogállamisághoz kössék.
Megoldást találni a Brexitre
Év végén jár le az átmeneti időszak a britek uniós tagságával kapcsolatban, addig kellene megállapodni a kilépés feltételeiről. Ha ez nem sikerül, elkerülhetetlenné válik a hard Brexit, ami senkinek sem lenne jó. Ettől függetlenül Boris Johnson brit kormányfő rendre ezzel a legrosszabb forgatókönyvvel fenyegeti az Uniót.
Normalizálni a viszonyt az Egyesült Államokkal, Kínával és Oroszországgal
Az EU és Washington viszonya Donald Trump elnöksége alatt igen feszültté vált, az amerikai elnök rendre védővámokkal fenyegeti az EU egyes államait. Ez a kapcsolat akkor javulhat, ha a demokraták elnökjelöltjét, Joe Bident választják meg az ország elnökének a novemberi választáson. Kínával kapcsolatban Berlin félelme az, hogy Peking egyre nagyobb befolyást szerez európai vállalatokban. Emellett gondot jelentenek a kínai hackertámadások. Az EU és Moszkva viszonya sem felhőtlen, de jelentős változás nem várható e téren függetlenül attól, hogy Angela Merkel pragmatikus politikát folytat Oroszországgal kapcsolatban
Előrelépni a klímavédelem tekintetében
A járvány miatt Európában kissé visszaesett a klímaváltozás miatti aggodalom, a német elnökség ezért ismét rá akarja irányítani a figyelmet arra, hogy az egyes országoknak tartaniuk kell magukat a károsanyag-kibocsátást illető vállalásaikhoz.
Új alapokra helyezni a menekültügyi politikát
Kötelező kvóták nem lesznek, de aligha néznek jó szemmel a szolidaritást teljesen elutasító államokra.
