Utoljára 2016 májusában fordult elő, hogy a világ vagy legalábbis a szigetország szeme Leicesterre szegeződött, amikor a helyi fociklub történelme során először nyerte el az Premier League bajnoki címét, "kis" csapatként maga mögé utasítva a manchesteri és londoni óriásokat, mindezzel megragadva a drukkerek fantáziáját. A kelet-közép-angliai város most ismét a brit lapok címoldalára került. Kétes dicsőségként az Egyesült Királyságban elsőként tért vissza az elszigetelés állapotába, egészen pontosan Anglia többi részével ellentétben nem várhatja örömmel a július 4-i újranyitást, a "függetlenség napját".
A kormány friss rendelkezése értelmében már kedden zárva maradtak az "nem elkerülhetetlenül fontos cikkeket" árusító üzletek, a legtöbb iskolát csütörtöktől ismét lelakatolják és máris felfüggeszthetik március 23-a óta várt felkészülésüket a remélt "szuperszombati" nyitásra a kocsmák, éttermek, mozik és fodrászszalonok. Kedd reggeli Sky News, majd BBC Breakfast interjújában Matt Hancock egészségügyi miniszter azzal indokolta a drasztikus döntést, hogy múlt héten a 355 ezer lélekszámú multikulturális városban fordult elő az angliai pozitív teszttel igazolt Covid-19 fertőzések 11,8 százaléka, ami az országos átlag ötszörösével ér fel.
Az egészségügyi tárcavezető kérte minden, nem létfontosságú leicesteri ki- és beutazás elkerülését, abban a reményben, hogy "minél többen tartják be a szabályokat, annál gyorsabban lehet megfékezni a vírus terjedését és visszaadni a város normális életét". Az üdítően mindig Damien Hirst II. Erzsébet portréjával a háttérben nyilatkozó Hancock bejelentette, hogy - nyilván további helyi szintű lezárásokra készülve, - rövidesen törvénymódosítással támasztják alá a népszerűtlen lépést. A frappáns hasonlatokra mindig hajlamos Boris Johnson a hazánkban "Vakond hajsza" néven ismert ügyességi játékra utalva "whack-a-mole"-stratégiának nevezte a vírus helyi kiújulásának visszaszorítását. A kormány célja, hogy a koronavírus tombolása által padlóra küldött gazdaság megélénkítése érdekében, ahol csak lehet, nyissa meg az országot és ameddig csak biztonságos, tegye azt szabaddá, de egy visszaesésre azonnal tudjon reagálni.
Akit a kormány szemmel láthatólag elfelejtett értesíteni a tervezett intézkedésről, az a mindenütt, ahol szót kapott, nagyon sértetten nyilatkozó leicesteri polgármester, a munkáspárti Sir Peter Soulsby. A The Times napilap újságírójának azt állította, hogy "fogalma nem volt" az üzletek bezárásáról és a vendéglátóipari létesítmények megnyitásának késleltetéséről. A városvezető azzal fenyegetett, hogy az emberek "egyszerűen a szomszédos városokba fognak utazni, hogy levágassák a hajukat és megigyanak egy pohár sört". Sir Peter azt állította, a kormány kedd reggelig nem világosította fel a karantén földrajzi határai felől, így félt a szabályok betartásának ellenőrzésétől, de ígéretet kapott a feltételek pontosítására.
A polgármester "nagyon-nagyon szkeptikus", főleg azért, mert a "saját és a kormány számai köszönő viszonyban sincsenek egymással. Ha meg lenne győződve a számok helyessége felől, ő lenne az első, aki behúzná a vészféket". Az adatok túl lassan csordogálnak a tesztelő központok, az egészségügyi hatóságok, az önkormányzatok és a kormány között. Ahhoz nem kétség sem fér, hogy Leicester etnikai sokszínűségének, a többnemzedékes háztartásoknak nagy szerepük van a vírusfertőzés kiugrásában. A The Times külön kiemeli, hogy nagyon sok leicesteri otthonban osztoznak szűk helyen kelet-európai dolgozók.
Ami most Leicesterben történik, minden közép- és észak-angliai város számára figyelmeztetés lehet. A Covid-19-cel járó kockázatok még messze nem szűntek meg. Félő, hogy az elszigetelés könnyítésével, vagy semmibevételével ugyanebbe a csapdába szaladnak bele.
