Most tényleg nem rugóznék a nemzeti konzultációként ismert nemzultáción, nem írom meg, amit már sokan megírtak, plusz én is jó néhányszor. Hogy teljesen fölösleges pénzkidobás, máshol sokkal jobb helye lenne az erre elszórt pénznek.
Arról sem írok a nemzultáció kapcsán, mert tudja mindenki, hogy nemcsak a kidobott pénz miatt nincs semmi értelme. Ha nem kerülne pénzbe, mert ingyen nyomnák ki a leveleket, és a posta is szívességből kézbesítené őket, attól még ugyanúgy szájbarágósan fölösleges volna, mint most. Alákérdezős szövegekkel teleírt papírlap, az ilyenért tisztességesebb újságíró-iskolákban azonnal kiteszik a szűrét annak, aki ilyennel próbálkozik. Ezért is van, hogy ilyesmivel már kizárólag a közmédiában, valamint a kormányhoz közeli lakájsajtóban találkozhatunk.
Most írjak arról, hogy a nemzultációban valójában nem a véleményünket szeretnék megismerni, mert azt úgyis tudják? A kormány nem az állam polgárainak a gondolataira kíváncsi, hanem a saját agymenéseit kívánja közölni velünk. Ebből kifolyólag a nemzultáció épp annyira értelmetlen, mint a tűzijáték, utóbbi legalább szép, már akinek tetszik az ilyen.
Úgyhogy tényleg nincs értelme a nemzultációról értekezni, mint ahogyan arról sem, hogy az egész egy nagy szemfényvesztés. Mondhatjuk úgy is, hogy parasztvakítás. Ezért aztán arról sem írok, hogy migránsokkal riogatják az embereket, mert sokakban félelmet akarnak kelteni, mivel tudják, hogy aki fél, az védelemért fordul azokhoz, akiktől védelmet remél.
Ezért most tényleg nem a nemzultációról szeretnék értekezni, írjon arról, akinek hat anyja van vagy nincs jobb témája. De még csak nem is arról, hogy milyen szépen ki van ez találva. Hogy amíg az emberek a nemzultáció miatt bosszankodnak és a migránsoktól félnek, valamint Soros Györgyöt utálják, addig hiába drágulnak a zöldségek, a gyümölcsök, a tejtermékek és a hús, valamint gyakorlatilag minden, amire szükségünk van, hiába nagy a korrupció és lopódik szét az ország, a Fidesz toronymagasan vezeti a közvélemény-kutatásokat.
Nem akarok demagógnak sem látszani, ezért eszem ágában sincs leírni, hogy a nemzultáció árából hány stadiont lehetne építeni, és milyen hosszú kisvasutat. Hogy az erre költött összeg helyett még több pénzt juttathatna a kormány a csókosoknak és Dzsudzsák Balázsnak nem egy, hanem több diplomata-útlevele is lehetne.
Azt a témát pedig kifejezetten kerülném, mert ha írnék róla, én kérnék elnézést, hogy van ez a cirkusz a Lánchíd körül. Néhány milliárd forint kellene csak ahhoz, hogy ne dőljön bele a Dunába, töredéke volna ez a pénz a hajdúnánási motorospálya 65 milliárd forintos költségének. Igaz, a hajdúnánási motorospálya pénzt hoz egyeseknek, míg a Lánchíd akkor is szimbóluma maradna Magyarországnak, ha beomolna a Dunába. Ami persze igazi tragédia lenne, viszont mindenki özönlene hozzánk, katasztrófaturisták százezrei lepnék el az országot, töltenék meg a szállodáinkat, virágoztatnák fel a vendéglőinket. Egyszóval feltámadna az idegenforgalom, amiről pedig a miniszterelnök egyszer már kijelentette, hogy tüdőlövést kapott és annak már kampó.
