Bringázni jó. Egy politikai sárdagasztássá torzult vitában ennél persze komolyabb érveket illik felhozni a kerékpáros közlekedés fejlesztése mellett. A kerékpár nem fogyaszt üzemanyagot, nem szennyezi a levegőt, nincs károsanyag-kibocsátása. Aki autó helyett kerékpárra száll, az hozzájárul az ezrek halálát okozó légszennyezés és a nyári hőhullámok mérsékléséhez, könnyebbé teszi a kruppos gyerekek és szüleik életét. Nem okoz zajszennyezést, nem kátyúsítja el az utakat, parkoláskor nem igényel tíz-tizenöt négyzetméter köz- vagy magánterületet. És áldás az autóval közlekedők számára is, hiszen ennyivel kevesebb autó küzd a csúcsforgalomban egymással és az idővel.
De a kerékpárosok nem csak a közjó előmozdítása érdekében bringáznak. A kerékpározás rendkívül egészséges, sok más sporttal szemben gyerekkortól a késő öregkorig, a legkülönbözőbb fizikai állapotban egyaránt űzhető. Nem kell hozzá klubkártya, személyi tréner és tagsági díj. És kevéssé egzaktul, de annál közérthetőbben fogalmazva a biciklizés boldogsághormont, endorfint termel. Magam harminc éve lettem rendszeres városi biciklis, és mindmáig megérint az a szinte lebegő érzés, amivel a kerékpár ajándékozza meg az embert.
A pandémia állami kezelésének megítélése megosztja a társadalmat. De a kerékpározás engedélyezése, sőt hatósági ajánlása a kijárási korlátozások idején szerencsés döntés volt. Az emberek több hónapos, totális bezárása a lakásukba súlyos fizikai és mentális károkat okozhat, és a biciklizés a józan szabályok betartásával nem jelentett fertőzési kockázatot. A főváros vezetése az elkötelezett bringás Karácsony Gergellyel az élen jól reagált a kormányzati kommunikációra. Napok alatt döntöttek új kerékpársávok kijelöléséről azokon a főútvonalakon, amelyeken addig még a bátrabb biciklisek is féltek az autók között tekerni.
A Nagykörút és az Üllői út megnyitása a kerékpárosok előtt nemcsak szabad sávokat, hanem szemléletváltozást is jelentett. A Nagykörút nem autópálya egy kietlen tájban, hanem nagyvárosi bulvár, ahol a kerékpárnak legalább annyira helye van, mint az autónak. Hosszabb távon az is elképzelhető, hogy több nagyváros példájára - a közepén haladó villamost meghagyva - teljesen autómentes közterületté váljon.
Pár nap alatt látványosan megnőtt a kerékpárosok száma Budapesten. Különösen megható volt látni a máskor agyonterhelt fiatal apukákat, amint biciklizni tanították a kisgyerekeiket. A kerékpáros eufória egy ideig politikamentes volt, a Fidesz közeli, kormány-kinevezett Vitézy Dávid kijelentette, hogy "a megcsappant autós- és a növekvő kerékpáros-forgalom vissza nem térő helyzetet jelent arra, hogy a kerékpározás és a gyaloglás budapesti feltételein javítsunk."
A vészhelyzet mérséklődésével aztán a kormánypárti médiának sikerült politikai acsarkodássá torzítani a kerékpározás fejlesztésének kérdését is. Sajtóhiénáik adott jelre mindent és mindenkit liberálisnak, kommunistának, idegen ügynöknek minősítenek, vezényszóra akár Bayer Zsoltról is bebizonyítanák, hogy Soros György leghűbb képviselője. Ezúttal az "idegen divatokat majmoló" kerékpárosok kerültek a célkeresztbe, a Magyar Nemzetet olvasva azt hihettük, hogy már Csaba királyfi is autóval közlekedett a csillagösvényen. Az igazi célpont persze Karácsony Gergely és a vele rokonszenvező budapesti társadalom volt.
Természetesen az ellenzéki érzelmű polgárok között is vannak olyanok, akik különböző okokból nem szállnának át autójukból kerékpárra. A szűkös budapesti közutak használatának megosztásáról értelmes vitákra lenne szükség. Ehhez érdemes néhány tényt tisztán látni. A Budapest utcáin autózni akaró budapesti embert valójában nem a mellette kerékpározó budapesti társa akadályozza az előrehaladásban. Budapestre minden nap három-négyszázezer autó zúdul be az agglomerációból. Ők azért költöztek ki a városból, mert tiszta levegőre vágynak. De a mérges gázokkal, tüdőromboló mikrorészecskékkel Budapest levegőjét szennyezik, a budapesti autósokat tartják fel a dugóban, és ráadásul adójukat sem a fővárosban fizetik.
Ami pedig a nagykörúti biciklis sáv körüli vitát illeti, mindenki a kétszer két forgalmi sáv elosztásáról beszél. Holott a Nagykörútnak hat sávja van, nem négy, csak kettőn folyamatosan autók parkolnak. Igen, autóval közlekedni is állampolgári jog a fővárosban. De egyáltalán nem természetes, hogy örökös feudális jog legyen Budapest legillusztrisabb bulvárján autót tárolni.
Ha az agglomerációból érkező autóáradatot jó közösségi közlekedéssel és vaskos behajtási díjjal sikerül minimalizálni, és a főutak forgalmi sávjain csak forgalom lehetséges, parkolás nem, akkor a budapesti autósok és biciklisek vidáman elférnek egymás mellett. És mivel senki sem négy vagy két kerékkel születik, bölcsebb lenne olyan emberekről beszélni, akik a helyzetnek megfelelően hol gyalog, hol kerékpárral, máskor közösségi járművel vagy személyautóval közlekednek.