Még a tudósok és a kutatók többsége is inkább csak a patogén, az embereket, állatokat megbetegítő vírusokra koncentrál: még azt sem tudjuk, valójában hány vírus létezik, de azt igen, hogy a károsak aránya statisztikailag a nullához közelít – derül ki a BBC cikkéből. Való igaz, a spanyolnátha száz évvel ezelőtt 50-100 millió ember haláláért volt felelős, a himlő csak a múlt században 200 millió áldozatot követelt, és a most folyó COVID-19 járvány csak része a vírusok folyamatos térszerzési akcióinak. A látszat azonban csal. „Ha az összes vírus eltűnne, boldogan élhetnénk vagy másfél napig, azután mindannyian meghalnánk. Minden alapvető dolog, amit csinálnak, messze felülmúlja, ami rosszat tesznek” – mondta Tony Goldberg, az Wisconsin-Madison Egyetem járványügyi szakértője. Jelenlétük az ökoszisztémában gyakorlatilag tökéletes egyensúlyban van a többi élőlénnyel. A bakteriofágok, röviden fágok (a baktériumokat fertőzni képes vírusok) például a baktériumok elpusztításáért felelősek, már nélkülük is nagy bajban lennénk. A fágok szabályozzák a baktériumpopulációkat valószínűleg minden földi ökoszisztémában, nélkülük azok szétesnének, vagy korlátlan szaporodásnak indulnának. Ez különösen az óceánokban lenne katasztrofális, ahol az élőlények tömegét, a biomasszát 90 százalékban mikrobák teszik ki, ezek termelik a légköri oxigén felét, ebben a folyamatban kulcsszerepük van a vírusoknak. Ezek a vírusok az óceánok mikrobáinak 20 százalékát selejtezik ki naponta, a baktériumoknak mintegy a felét, ezzel biztosítják, hogy elegendő táplálékuk legyen az oxigéntermelő planktonoknak.
A kutatók a rovarbetegségeket okozó vírusokat is vizsgálták, úgy találták, hogy ezeknek nagy szerepük van a populációk féken tartásában, ha egy faj túlságosan elszaporodik, jönnek a vírusok, és megtizedelik – ez természetes folyamat a természetben. A jelenség neve „öld meg a győztest!”. Az eljárás más fajoknál, így az embereknél is előfordul, ez a magyarázata a világjárványoknak. A nagy egyedszámú fajokban a vírusok gyorsan képesek sokszorozódni. Ha a vírusok eltűnnének, a versengő fajok egymás kárára szaporodnának el, vége lenne a gazdag biodiverzitásnak, alig néhány faj létezne.
Köztudomású, hogy az emberek testében több kilogrammnyi hasznos baktérium él, egyre több a bizonyíték, hogy ennek a mikrobiomnak nevezett rendszernek a szabályozásában is komoly szerepet játszanak a vírusok, a tudósok ezeket a folyamatokat azonban még nem teljesen értik. (A mikrobiom a mikrobák összessége, amelyek velünk, bennünk, rajtunk élnek, táplálnak, védenek, valamint időnként kihasználnak minket.)
Más módon is lehetnek a vírusok az emberek segítségére: bizonyos fajtáik – amelyek rokonai a Nyugat-Nílusi-lázat, vagy a dengue-lázat okozóknak – lassítják az AIDS előrehaladását, vagy kevésbé halálossá teszik az Ebola-fertőzést. A herpeszvírus egerekben csökkenti az olyan bakteriális fertőzések veszélyét, mint a bubópestis, vagy a lisztéria. Embereken erre vonatkozó kísérleteket végezni etikátlan volna, de feltételezhető, hogy a folyamat nálunk is hasonló lehet.
Az emberi genom (egy szervezet teljes örökítő információját jelenti, amely a DNS-ben van kódolva) 8 százaléka vírusoktól ered, 2018-ban felfedezték, hogy egy vírustól eredő gén teszi lehetővé a hosszú távú emlékezetet azáltal, hogy kódolja azt a fehérjét, amely az információt közvetíti az idegsejtek között. Még meglepőbb, hogy azt a képességet, hogy az emberek élve születő utódokat hozzanak a világra, egy olyan retrovírustól kapták, amely 130 millió éve fertőzte meg őseinket. E nélkül nem létezne méh, méhlepény. A soksejtű élőlényekben még rengeteg ilyen funkció rejtőzhet, amik talán ismeretlenek fognak maradni.
