Erős kifejezést fogok használni: van egy „liberális imperializmus” – szórakoztatta közönségét a magyar miniszterelnök dadaista politikai performanszának keretében, amit az állami rádióban szokott előadni péntekenként.
Bármennyire élvezetes volt is a produkció, azért senki ne higgye, hogy új fogalommal gazdagodtunk. A „liberális imperializmus” létező politikai szakkifejezés volt a huszadik század közepéig, főleg Nagy-Britanniában – idézhetjük akár Tamás Gáspár Miklós filozófus egyik öt évvel ezelőtt megjelent írását. A szókapcsolat manapság is fel-felbukkan, például Yoram Hazony izraeli bibliatudós könyvében, amit tavaly történetesen a kormánytól nem elérhetetlen messzeségben lévő Századvég Kiadó jelentetett meg magyarul.
Orbán Viktor amúgy az Európai Unió Bíróságának azt a döntését kommentálta, amely annak rendje és módja szerint elkaszálta az úgynevezett civiltörvényt. A 2017-ben elfogadott jogszabály arra kötelezte az évi 7,2 millió forintnál nagyobb összegű, külföldről származó támogatást kapó civil szerveződéseket, hogy „külföldről támogatott szervezetként” jelöljék meg magukat. Az uniós bíróság úgy gondolta, hogy ez hátrányos megkülönböztetés, ami nincs rendben.
A Fidesz ismét elbukott egy jogi csatát, de ettől aligha esik kétségbe. Amit elveszített a réven, bőségesen megnyeri a vámon. A propaganda fontosabb a távoli tárgyalótermekben hozott ítéleteknél. A kormányfő azonnal élt is a lehetőséggel. A „liberális imperializmus” mibenlétét taglalva eszmét futtatott arról, hogy az ilyesmi Nyugat-Európából jön, de annak része bizony az amerikai baloldal (demokraták) is. A saját felfogásukat és értékválasztásukat akarják ráerőltetni más országokra. Orbán sejthetően derültséget akart kelteni, amikor arról is beszélt: az átláthatóságnak 100 százalékig érvényesülnie kell Magyarországon.
A miniszterelnök saját bevallása szerint nem szeret mindenhol összeesküvéseket látni, de – sóhajtott – ez nem változtat azon, hogy összeesküvések kétségkívül léteznek. Meg „háttérhatalmi szervezkedések”, amelyek bizonyos bírói ítéletekből is kiolvashatók. Könnyű megtalálni az összefüggést a „Soros-féle nemzetközi hálózattal, amely a liberális imperializmusnak a nyugat-európai főparancsnoksága”.
Helyben vagyunk. Azoknak a civil jogvédő egyesületeknek és alapítványoknak, amelyek polgári ellenállást tanúsítva nem voltak hajlandók magukra aggatni a „külföldről támogatott szervezet” címkét, nem esett bántódásuk. Még csak arról sincs tudomásunk, hogy egyáltalán eljárás indult volna ellenük. A kormány célja nem a fizikai ellehetetlenítés volt, hanem a megbélyegzés. Tovább mérgezni az agyakat és a lelkeket a szélsőjobboldaltól átvett háttérhatalmi őrülettel.
Az uniós bíróság ítéletének lehet örülni, de ünneplésre nincs különösebb ok. Bármelyik pillanatban jöhet a következő kormányzati kampány a civilek ellen, vagy a jogfosztás újabb formája. Ne legyenek kétségeink: ha az a kérdés, hogyan lehet egymásnak ugrasztani az embereket, a Fidesz kifogyhatatlan az ötletekből.