A botrányos körülmények között távozott Borkai Zsolt polgármester örökébe lépett Dézsi Csaba András főorvos szerint „Győr Magyarország motorja.” Ez a motor azonban a pandémia okozta gazdasági átrendeződés során bizony köhécselni kezdett, amin aligha lehet csodálkozni, hiszen világszerte minden iparváros hasonló gondokkal küszködik.
Bölcs volt tehát az Európai Bizottság, amikor úgy határozott, hogy átmeneti jelleggel szemet huny afelett, ha a tagállamok kormányai tevékeny részt vállalnak a termelés konszolidációjában, részben vagy egészben átvállalván a tulajdonosok kötelezettségét. Fel is sóhajthattak a Rába-parti városban, amikor a miniszterelnök Szerbia és Belarusz között ott termett, és kijelentette, hogy „a koronavírus-járvány gazdasági hatása még az olyan, világszínvonalon kiemelkedő gyárakat is rendkívül érzékenyen érinti, mint az Audi, ezért a kormány segítségére a győri egységnek is szüksége lesz”, ezért a „gyárért is küzdeni kell!” A német üzemnek szánt tőkeinjekció mértéke ugyan nem ismert, de ilyen esetben Orbán Viktorék gálánsak szoktak lenni, hiszen nem a saját pénzükről van szó. A tatabányai, japán tulajdonban lévő Bridgestone autógumigyár a félmilliárd forintot meghaladó újabb beruházási összegének pontosan a felét állami támogatásként könyvelheti el.
Ebből azt a következtetést vonhatnánk le, hogy a Fidesz-kormány szíve csücskét a multinacionális társaságok jelentik. De mint Szijjártó Pétertől a napokban megtudhattuk: a „magyar gazdaság lelkét a magyar tulajdonban lévő vállalatok adják”. A külgazdaságért is felelős miniszterhez közel állhat az anatómia, mert 2017-ben még úgy vélekedett, hogy „az autóipar jelenti a magyar gazdaság gerincoszlopát, de a lelke a mezőgazdaság és az élelmiszeripar.”
Bármelyiküknek van is igaza, az tény: a világ számos országának idei versenyképességi rangsorában, a vállalati hatékonyság valamennyi mutatóját vizsgálva a lista utolsó négy helyének egyikére szorultunk. Senki sem kívánhatja: a lelkünk legyen rajta!