A fékek és ellensúlyok rendszere tényleg "egy hülyeség"? Aki veszi a fáradságot, és elolvassa az Alkotmánybíróság egyik friss, II/822/2020. számú határozatát, hamar beláthatja, hogy nem az, bármit is állított korábban Kövér László, kommentálja Tóth Bertalan az Alkotmánybíróság azon döntését, hogy a taláros testület nem érzi magát illetékesnek az önkormányzatok "kifosztásának" kérdésében. (Emlékeztetőül: a kormány elvonta a gépjármű-adó 40 százalékát a településektől.) Szóval az MSZP elnöke szerint a fékek és ellensúlyok rendszere igenis jó dolog, már, ha működik. Csakhogy Magyarországon egyre kevésbé.
Különleges jogrend idején, írja Tóth Bertalan, mint amilyen a veszélyhelyzet, egyetlen intézmény van, amelyik képes lehetne kordában tartani a kormányt – az Alkotmánybíróság. Szerinte viszont a taláros testület azonban egyre inkább a hatalom kisinasának szerepébe helyezkedik. Amikor 52 képviselőtársával a segítségét kérte, egy lényegében az emberek mindennapjait érintő ügyben, a testület magyarázkodni kezdett, hogy meg van kötve a keze. Pontosabban a szocialista politikus szerint valójában ennél sokkal súlyosabb dolgot tett az Alkotmánybíróság: négy olyan üzenetet fogalmazott meg, ami azt jelenti, hogy veszélyhelyzet idején a kormány bármit megtehet.
Az Alkotmánybíróság világossá tette:
veszélyhelyzetben a kormány rendeleteit ugyanúgy kezeli, mintha azok az Országgyűlés által szentesített törvények lennének
veszélyhelyzet idején a kormány bárkinek elveheti a tulajdonát, legyen szó önkormányzatról, vagy magánemberről – ehhez elég, ha költségvetési érdekre hivatkozik
a taláros testület meg sem próbálja bejátszani még azt a jogi mozgásteret sem, amit a fideszes parlamenti többség meghagyott neki
az Alkotmánybíróság bármikor átveszi egy minisztérium érvelését – akár saját maga ellenében is
Lehet, hogy Magyarországon az Alkotmánybíróság még nem múlt ki, de hogy tetszhalott, az biztos, summáz Tóth Bertalan.
Ugyan a politikus szerint bárki megvonhatná a vállát az AB kihátrálásra, csakhogy az adók meghatározott részének ilyen típusú, önkormányzatok számára történő átengedése alkotmányos tulajdonvédelem alá tartozik, hasonlóan a magántulajdonhoz vagy éppen a bankszámlán tárolt pénzhez.
Ráadásul a szocialista politikus jogértelmezése szerint az Alkotmánybíróság lényegében visszavezette a magyar jogrendszerbe a törvényerejű rendelet kategóriáját. Ugyanis a taláros testület részben azért utasította el a beadványt, mert úgy ítélte meg, hogy az költségvetési tárgyú intézkedésre vonatkozik, amelynek vizsgálatát az Alaptörvény korlátozza. Csakhogy az Alaptörvény vonatkozó rendelkezése [37. cikk (2) bekezdés] kizárólag a költségvetési tárgyú törvények Alkotmánybíróság általi vizsgálatát korlátozza. A kormányrendeletekét nem. A problémát az AB is érzékelte, ezért érvelésében arra az álláspontra helyezkedett, hogy a veszélyhelyzetben alkotott kormányrendeletek valójában törvényi szintűek, azoknak – ahogyan az az egyik párhuzamos indokolás meg is fogalmazza – "törvénypótló jellege" van.
Ezzel az Alkotmánybíróság lényegében visszavezette a magyar jogrendszerbe a törvényerejű rendelet kategóriáját mindenféle alaptörvényi felhatalmazás és lehetőség nélkül. Ez azért rendkívül szerencsétlen, mert a törvényerejű rendeletet a rendszerváltáskor az akkori Országgyűlés megszüntette pontosan azért, mert az az állampárt egyik, jogalkotásban megnyilvánuló jelképe volt.
