A migrációról nem lehet úgy szólni, hogy az ember ne kezdje egy alapvető helyreigazítással. Kormányunk ugyanis eleve egy bűnhazug alapállásból indította a menekült-témát, ami azóta is mérgezi a magyar agyakat. Kormányunk álláspontja úgy summázható, hogy Magyarország akkor lehet újra Nagy, ha nem jön ide senki, és mindenkinek olyan szép fehér a bőre, mint Mészáros Lőrinc ülepe. „A migráció rossz!” - mint azt Németh Szilárd veretesen összefoglalta egy kormánylap címoldalán.
A valóságban a migráció a kanyarban sincs a magyar népet fenyegető veszélyforrások között. A teljesség igénye nélkül ilyen az össznépi alkoholizmus, a dohányzás, a depresszió, a mozgáshiányból és nyakló nélküli zabálásból adódó elhízás, az intézményesült korrupció, a klímaváltozás. Csakhogy ezek leküzdéséhez iszonyú sok munka kell, egy rövid távú profitmaximalizálásban utazó populista alakulat bele sem fog ilyesmibe. Nekik sokkal kifizetődőbb a házi pálinkával kevert néphülyítés. Orbánék meggyőzték a népet arról, hogy a csicskalét éppenséggel a nemzeti büszkeség alapja. Az igazi magyar férfiember piás, korrupt és elnehezült, az igazi kuruc a talpát nyalja fényességes urainak, az igazi keresztény pedig a legkiszolgáltatottabbat gyűlöli a legjobban.
Ebből a szempontból céltáblának keresve sem találhattak volna jobbat, mint a menekültek. Előbb jöttek a „tranzitzónák”. Már maga a név is bájos, az embernek nagyjából egy élőállat átrakodóhely ugrik be róla. A különbség csak az, hogy az állatokat nem három réteg pengés szögesdrót között őrzik, továbbá a haszonállatok - helló röfik! - kapnak rendszeresen enni.
A keresztény Magyarország dicsőségére sikerült éveken át ilyen alattomosan gonosz lélekdarálóban morzsolni gyerekeket, családokat. Csak azért, hogy a hívek meggyötört idegrendszerének némi kielégülést adjon az esténként a köztévében mutogatott kerítések és csúcstechnikás táborok látványa. Az pedig az EU nagyobb dicsőségére szolgált, hogy végül a Brüsszeltől függetlenül működő emberi jogi bíróságnak kellett bezáratnia ezeket az emberhústároló konténereket, öt év (!) után.
Azonban az állami kurázsin nem lehet kifogni. Ha szemétkedésről van szó, a magyar hivatalnok kreatívabb, mint egy Szilícium-völgyi startup teljes vezetése, Varga Judit miniszterasszonyból pedig azért lett új kormányüdvöske, mivel egyformán jól tud dekázni lasztival meg a joggal. Jött tehát a „menedékjogi szándéknyilatkozat” rendszere: a tisztelt menekült utazzon csak pár száz kilométert a magyar nagykövetségre, ott töltsön ki egy angol nyelvű nyilatkozatot, egyedül, segítség nélkül, majd két hónapig várja meg étlen-szomjan az utcán, amíg szép szakszerűen elutasítják a kérelmét.
Természetesen újabb öt év múlva ezt a gyakorlatot is elmeszeli majd valami nevében európai testület, akkor majd jöhet az újabb jogi csalafintaság. Addig meg minden hónapban lehet ásni egy lyukat a kerítés tövébe, és ráfogni, hogy azon át özönlik el a pomogácsok szép hazánkat. Az legalább nem kerül milliárdokba. Vagy a fene se tudja.