Semjén Zsolt;különleges státus;

- Különleges fosztogatás

Nehéz ma már felfejteni, miért is nevezték el különleges gazdasági övezetnek az a területet, amely pusztán a települési önkormányzatok ötmilliárd forint feletti értékű, újabb állami kifosztásának helyszínéül szolgál. Azon viszont már nem is érdemes töprengeni, hogy az Országgyűlés keddi ülésén elfogadott törvény benyújtója miért éppen Semjén Zsolt volt, akit (plagizált) teológiai és szociológiai végzettsége révén eddig csupán a nemzetpolitikáért, az egyházügyekért és a nemzetiségekért felelős örökös tárca nélküli miniszterelnök-helyettesként és helikopteres jávorszarvas-vadászként tartottak nyilván. A gazdasághoz eddig csak annyi köze  volt, hogy annak ügyes haszonélvezőjeként ismert. 

Rossz nyelvek szerint valószínűleg azért esett rá főnökének, Orbán Viktor kormányfőnek a választása, mert híre ment, hogy feltehetően alvászavarban szenved, így nagy gyakorlatra tett szert különböző törvényjavaslatoknak az éj leple alatti benyújtásában. Ezekben csak egy a közös: valamennyi a jogfosztásról szól, legyen az a korlátlan nemzetbiztonsági megfigyelés, 20 ezer közalkalmazott státusának megszüntetése, vagy mint most, a nagyberuházásoknak területet adó települési önkormányzatok felügyeleti és helyi adóztatási jogkörének megszüntetése. 

Sőt, a kezdeményezés révén még további szankciókat is az érintett helyhatóságok nyakába varrt a polihisztor képességekkel megáldott kereszténydemokrata pártelnök. Minden feladat- és hatáskörüket – az anyakönyvvezetés kivételével – elvonják tőlük, hogy az eddig jobbára csak látszattevékenységet folytató megyei önkormányzatoknak adják. Puszta véletlen lehet, de ezekben – mind a 19 megyében – a Fidesz a tavaly őszi választásokon kizárólagos hatalmat kapott. E megyeházák tulajdonképpen a kisvárosok és a községek képviseletei, ahová a megyei jogú városok választói nem is küldenek képviselőket. A megyei önkormányzatok kibővült, „különleges” funkciója, hogy a jövőben ők döntenek majd arról, a térség többi települése között hogyan osztják szét az einstandolt adóbevételeket. Ha a megyei önkormányzat végképp ki akar tolni a beruházásnak helyt adóval, akkor velük szedeti be a sarcot, amit azonnal tovább is kell utalniuk.

Mivel a kormányzat a valódi célját, a mindent esztelenül központosító állam eszméjének megvalósítását a törvényjavaslat indoklásában aligha vallhatta be, így egy fűrészporízű töltelékszöveggel helyettesítette. Eszerint „előmozdítják munkahelyteremtő és -megtartó, a nemzetgazdasági szempontból jelentős beruházások gyors megvalósítását speciális szabályozási környezet kialakításával, továbbá biztosítják a gazdasági térség vonzóvá tételét”. A törekvés nagyjából úgy fest, mint amikor a tolvaj azt kívánja bemesélni a károsultnak, hogy a kisemmizése a saját érdekében történt. De nem kétséges, hogy ez még csak a kezdet. Az övezet polip módjára terjeszkedhet majd, amíg a megyehatárt el nem éri, s gyöngyszerűen fel nem fűzi rabláncára a helyi települések adóbevételeit. Akkor ki is táblázhatják: "X. megye – Különleges gazdasági övezet.”