Igor Matovic, Szlovákia új miniszterelnöke Trianon-gesztusával jobban szétzilálta a szlovákiai magyar politikát, mint az a szomorú tény, hogy az ország lakosságának közel 9 százalékát adó magyar közösség a február végi választásokon kiszorult a pozsonyi törvényhozásból. Matovic azzal, hogy a Trianon emléknapra száz szlovákiai magyar közszereplőt hívott meg a kormánypalotába, majd beszédében közösséget vállalt a magyar történelemmel, valósággal meghekkelte a felvidéki magyar politikát. Olyan lavinát indított el, amelynek a vége egyelőre nem látszik. A vérbeli populista szlovák kormányfő azóta is tündököl a dicsfényben, miközben a magyar pártok egymásnak estek.
Mint ismert, a Trianon fogadáson a Magyar Közösség Pártja (MKP) átadott egy memorandumot a magyar kisebbség sérelmeivel, amit Matovic úgy értékelt, hogy az MKP-sok visszaéltek bizalmával, a helyzettel, „beleköptek” a feléjük nyújtott kézbe. Azt is szemrebbenés nélkül beismerte, nem olvasta el a dokumentumot, egyértelművé téve, hogy a kétségtelenül jelentős és nagylelkű gesztus elsősorban PR-akció. Matovic mindeddig nem jelezte azt, hogy hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni a magyar kisebbség képviselőivel, hajlandó egyeztetni velük a megoldásra váró kérdésekről, egyáltalán hajlandó lenne meghallgatni panaszaikat. A legfontosabbakat nyilván ismeri, de sem a magyarok kollektív bűnösségét kimondó Benes-dekrétumok visszavonását, sem a kettős állampolgárság legalizálását nem ígérte meg, sem azt, hogy a magyar kisebbséget államalkotó tényezőnek tekinti. Minden erre vonatkozó kérdés elől kitért mind otthon, mind múlt heti budapesti látogatásán, csupán konkrétumok nélküli ködös ígéreteket tett arra vonatkozóan, hogy a szlovákiai magyarok nem lesznek másodrangú állampolgárok.
Matovic Trianon-gesztusával, az ott elhangzott beszédével, amelyben sorsközösséget vállalt a magyar történelemmel, majd azzal, hogy bocsánatot kért a szlovákiai magyaroktól, akiket életük során azért értek igazságtalanságok, „mert nem voltatok hajlandók feladni anyanyelvüket”, kétségtelenül sok magyar szívet hódított meg a határ mindkét oldalán és sok potenciális szlovákiai magyar voksot biztosított be jobboldali populista pártja, az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OLaNO) számára.
Összességében elmondható, hogy a június 2-i miniszterelnöki Trianon-fogadás valóságos Trianon-gate-é vált, ami alapjaiban rázta meg a szlovákiai magyar politikát. Berényi József, a tisztújítás előtt álló MKP ügyvivő elnöke lemondott (igaz, cáfolta, hogy lemondásának köze lenne a párt memoranduma keltette viharhoz), az MKP vezető személyiségei egymásnak ellentmondóan nyilatkoznak és vélekednek már a pártjuk nevében megfogalmazott és a miniszterelnöknek átnyújtott memorandum kérdésében.
A többi magyar párt sem helyeselte, hogy az MKP memorandumot adott át a miniszterelnöknek. Rigó Konrád, a Híd-Most elnökségi tagja a Népszavának nyilatkozva azt mondta „Nem azzal van a gond, hogy az MKP igényeket fogalmaz meg a kormány irányába – kormányon és parlamenten kívülről is kell dolgozni. A legtöbb tartalmi elemmel sincs gond, hiszen nagy részük a 2012-es Híd és MKP által közösen elfogadott 'kisebbségi minimumban' is megjelentek, amelyből a Híd például a kulturális önrendelkezés, régiófejlesztés terén komoly eredményeket ért el. Két problémát látok. Az első, hogy ennek nem ez a módja. Ha a kormányfő nyitott, találhattak volna erre alkalmas helyszínt és időpontot. A másik probléma az, hogy egy 19. századi szlovák önállósodási törekvés dokumentumát alapul venni vagy bárdolatlanság, vagy alig leplezett provokáció, de mindenképpen vörös posztó a szlovákok szemében. Ennek a végeredménye egy magas labda Igor Matovic számára, amit ő könyörtelenül le is ütött. Az eredmény pedig, a magyarok közti megosztottság megerősítése, amelyet mindig van, aki saját hasznára próbál fordítani. Ebben sajnos, mi magyarok 'jók' vagyunk” – fogalmazott a Híd-Most korábbi kulturális államtitkára.
Szlovákiában 459 ezer magyar él, ami az összlakosság 8,5 százalékát teszi ki. Vagyis egy akkora szavazórétegről van szó, amelyért megéri harcba szállni bármely szlovák pártnak. Az orbáni nemzetpolitika kegyeltje, a Fidesz és az Orbán-kormány stratégiai partnerének számító MKP-nak 10 éve nem sikerült visszavergődnie a pozsonyi parlamentbe, a memorandum botrány keltette belső feszültségek aligha segítik a talpra állását. Az Orbán-kormány által magyar érdekképviseletnek soha el nem ismert Bugár Béla Híd-Most-ja is romokban hever, a július eleji tisztújítás után immár Sólymos László vezetésével próbálja „restartolni” önmagát, egyelőre nem tudni milyen sikerrel. A Zuzana Caputová államfő nevével fémjelzett Progresszív Szlovákia (PS) Magyar Platformja vélhetően legnagyobb eséllyel pályázik a parlamentbe jutásra, hiszen az idén is csupán paraszthajszállal maradt a küszöb alatt. A PS az ugyancsak zöld-liberális Spolu-val koalícióban indult és 6,94 százalékot ért el, miközben a koalíciók számára 7 százalék a bejutási küszöb. Nyolc százaléknyi potenciális szavazat bármely politikai erő számára aranyat ér ilyen körülmények között. A szlovákiai magyarok 30 százaléka a legutóbbi választáson is szlovák pártra adta le voksát, jórészt épp a 47 éves milliárdos médiavállalkozó Igor Matovic vezette Egyszerű Emberek és Független Személyiségek pártjára.
A miniszterelnök a PS magyar Platformjának vezetőit is meghívta a Trianon 100 megemlékezésre? Mi sajnos nem részesültünk abban a megtiszteltetésben, hogy meghívót kapjunk az eseményre. Ez egy zártkörű rendezvény volt, számunkra ezért volt nagy meglepetés, hogy az MKP olyan nagy számban képviseltette magát, és hogy páran a párt szélsőségesebb nézeteket valló tagjai közül is részt vehettek az eseményen. Azok a szélsőségesek is, akik június 4-én reggel néhány dél-szlovákiai magyar település szlovák helységnévtábláját egy „Vesszen Trianon” nevű felirattal ellátott magyar zászlóval takarták le. A rendezvényre a sajtó képviselőit sem engedték be meghívó nélkül. Ami még érdekes, hogy sem a szlovák nyilvánosság, sem a sajtó nem tudott az eseményről. Egyetlen kormánypárti képviselő Facebook bejegyzése tudatta az emberekkel, hogy valami ilyesmi készül. A meghívottak listája nem volt nyilvános.
Hogyan látják Önök ezt a Matovic-gesztust, illetve a miniszterelnök utólagos reakcióját az MKP-memorandumra, arra, hogy a szlovákiai magyaroknak kéréseik, igényeik is vannak a kormányzat felé?
A Trianon 100. évfordulójának alkalmából megrendezett megemlékezésnek egy politikamentes eseménynek kellett volna lennie. Igor Matovic kormányfőtől ez volt úgymond az első közelítő lépés a magyarok felé, ahol nyíltan kifejezte feléjük a mondjuk úgy, szimpátiáját. A probléma pontosan amiatt adódott, hogy az MKP egy kulturális eseménybe politikát csempészett, elkövetve ezzel egy több rétegű diplomáciai hibát. A memorandum a magyar kisebbség évtizedek óta húzódó jogos kéréseit tartalmazza. Emellett szimbolikus jelentéssel is bírt, mivel a szlovákok 1871-es memorandumát alakították át magyarra. Viszont a hely és az idő nem volt megfelelő. A szlovák sajtóban ez a hír úgy jelent meg, hogy a magyarok autonómiát követelnek maguknak. Itt viszont ki kell hangsúlyozni, hogy ez nem minden magyar véleménye és a jelenlegi formájában inkább az MKP követelései. Az MKP nem egyenlőbb a szlovákiai magyarokkal. Egy párttal sem egyeztettek előtte és egy 19. századi memorandumot nem lehet összehasonlítani 21. századi normákkal. Ennek a szerencsétlen kijelentésnek köszönhetően pedig egy feszültséget keltő gondolat terjedt el, ahol Szlovákia minden magyarját egy kalap alá vettek. Ezzel pedig az MKP azt érte el, hogy a két nép még inkább eltávolodjon egymástól. Igor Matovic a Pátria Rádiónak adott interjújában ki is jelentette, hogy a memorandum miatt elhatárolódik az MKP-tól. Mi azt valljuk, hogy a magyarok kéréseit és igényeit a szlovákok számára érthető módon kell közvetíteni. Sajnos, inkább egymás mellett él a két nemzet, minthogy együtt. Ilyen helyzetben nem követelésekkel kell kezdeni a párbeszédet. Társadalmi vitát kell kezdeményezni azokról a témákról, amelyek a közéletben tabunak számítanak, mint például a Benes-dekrétumok ügye. Viszont a magyaroknak sem szabad elfelejtenie, hogy minden egyes jog kötelességekkel is jár. A mi kötelességünk tisztelni a szlovákok jogait is. Ezért ítélünk el olyan tetteket, mint a települések szlovák névtáblájának letakarása, az efféle provokációk kisiklatják a szlovák-magyar párbeszédet. Reméljük, hogy Igor Matovic a jövőben továbbra is komolyan gondolja majd a magyarok irányába való közeledést.
