Legfeljebb azt, hogy hau du ju du? De ezt sem azért kérdezi, mert választ vár rá, vagy esetleg kíváncsi volna a válaszra, nem, ez csak afféle társasági szófordulat, amire az a válasz, hogy hau du ju du? És miért nem válaszolnak rá az angolok? Válaszolhatnák persze azt, hogy köszönik szépen, jól vannak, ez azonban dicsekvésnek hatna; ha pedig nincs jól, akkor azért, mert illemtudó ember nem panaszkodik.
Az úriember azért nem kérdez, mert az embertárs esetleg nem akar válaszolni a kérdésre. És miután a kérdezősködés nem része a brit életnek, válaszolni sem nagyon tanultak meg. A válaszokban alig-alig szerepel az igen és a nem, helyüket a tartok tőle, a feltehetően és a minden bizonnyal foglalja el.
Buszmegállóban egésznapos várakozás után is bárdolatlanságnak számít afelől érdeklődni türelmesen sorban álló társainktól, hogy netán vajon megszűnt-e a járat, elvégre a sportszerű magatartás szabályai azt diktálják, hogy az ember tapasztalatból tájékozódjon, ne pedig embertársai zaklatása útján. Szerelőműhelyben arról érdeklődni, hogy a javításra beadott gépkocsi mikorra készül el, nem csak udvariatlanság, de egyszersmind értelmetlen erőfeszítés.
– Amint befejezik a javítást, uram – közli udvariasan a szervízvezető.
Tudom én, hogy nem érdemes kérdezősködni, de hát az ember néha nehezen tudja megállni. Elvégre én Közép-Európában nevelkedtem, ahol az ember szeret mindennek személyesen utánajárni, mert csak azt hiszi el, aminek személyesen utánajárt. Néha pedig még azt sem.
– Mikorra várható a járat indulása? – teszem fel mégis a kérdést a glasgow-i repülőtér udvarias és türelmes tájékoztatási tisztviselőnőjének, miután már hatodik órája várunk a londoni járat indulására. Tájékoztatási tisztviselő természetesen mindenütt van, hiszen a tájékoztatás fontos dolog. Nincs sok munkája, keresztrejtvényt fejt. Elvégre csak hatodik órája vár kétszáz ember az indulásra, minek és kit is kellene itt tájékoztatni? Persze, egyedül én türelmetlenkedem (később akadt egy másik türelmetlenkedő utas is, ő meg lengyel volt), a britek szemlátomást még örültek is a késésnek, mert ily módon megcsillogtathatták kivételes várakozási képességüket. Ülnek a váróteremben, kávézgatnak, újságot olvasnak, nevetgélnek, sőt kissé rosszallóan néznek arra, aki türelmetlen.
– A gép azonnal indul, mihelyt egy kis műszaki hibát elhárítunk – feleli kedves mosollyal a tisztviselőnő. – És ez mégis mikor következik be?
– A műszaki hiba elhárítása akkor következik be, amikor a szerelők befejezték tevékenységüket, és a légijárművet felkészítették a biztonságos utazásra. Biztosíthatom Önt arról uram, hogy feleslegesen egyetlen pillanattal sem késlekedünk.
És persze, kedves mosoly. Elvégre a tájékoztatási tisztviselőnek az a dolga, hogy tájékoztasson.
A fedélzeten aztán a szokásos kérdőívet osztogatja a légiutas-kísérő, elégedettek voltunk-e a kiszolgálással, a pontos indulással és a tájékoztatással. És persze, jár hozzá a kedves mosoly.