A fegyveres és rendvédelmi szervek polgári alkalmazottai már 2019-ben elveszítették közalkalmazotti jogállásukat. Idén turbó fokozatba kapcsolt a kormány: jelenleg párhuzamosan több ágazat „jogviszonyfosztása” zajlik. A közalkalmazotti státuszból a Munka törvénykönyve hatálya alá kerülnek 2020. július 1-től a szakképzésben dolgozók, 2020. november 1-től a kulturális és közgyűjteményi területen foglalkoztatottak.
Minden esetben más taktikát alkalmazott a kormány: a fegyveres és rendvédelmi területen egy-egy új jogállási törvény tartalmazza a foglalkoztatással kapcsolatos szabályokat, a szakképzésben dolgozók esetében az új szakképzési törvényben és annak végrehajtási rendeletében tesznek említést a foglalkoztatás feltételeiről, a kulturális és közgyűjteményi területen már csak kizárólag a Munka törvénykönyve szabályai lesznek érvényesek. A fegyveres és rendvédelem esetében volt ágazati érdekegyeztetés, a szakképzésben ez teljesen elmaradt, a harmadik esetben ez csak félig valósult meg, a húsvéti ünnepek alatt véleményezhették a szakszervezetek a jogállás-változtatásról szóló törvénytervezetet.
Az teljesen nyilvánvaló, hogy mindegyik eljárás törvénysértő volt. A Közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény (Kjt.) 4. és 5. paragrafusában foglaltak egyértelműen kötelezik a kormányt arra, hogy a közalkalmazotti jogviszonyt érintő kérdésekről a Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsában (KOMT) egyeztessen a szociális partnerekkel. A KOMT Alapszabálya pedig kimondja, hogy „A szociális partnereket megillető véleményezési jog alapján a kormányzati szervek csak a szociális partnerek véleményének megismerése után döntenek”, illetve „az előterjesztő tárca kötelezettsége, hogy az oldalvélemények összefoglalását a parlament részére döntéshozatal előtt átadja”. Mindez – kormányzati mulasztás miatt – nem történt meg.
A „jogviszonyfosztással” kapcsolatos általános kormányzati indoklásról elmondható, hogy az nemcsak ellentmondásos, hanem számos tekintetben megalapozatlan.
Semmi nem támasztja alá azt, hogy ez a változás „a foglalkoztatás nagyfokú biztonságának feltételeit teremti meg”. Sőt, egy munkavállaló elbocsátása sokkal egyszerűbb és olcsóbb az Mt., mint a Kjt. alapján.
Az sem valós állítás, hogy a közalkalmazotti jogállás munkaviszonnyá alakítása teremt egységes jogállást. Ellenkezőleg: a Kjt. volt az a törvényi alap, amely a közszolgálatban dolgozók számára egységes feltételeket és követelményeket tartalmazott. Sokan elveszíthetik jogosultságukat a jubileumi jutalomra, és megszűnik az a minimális garantált előrelépés a bértáblán, amit eddig a Kjt. biztosított.
Végezetül, de nem utolsósorban a Kjt. kiüresedése nem egy ellenőrizhetetlen, önjáró folyamat, hanem a kormányzat közszolgálati politikájának következménye. Tudjuk az Emmi parlamenti államtitkárától, hogy a folyamat még nem zárult le, tudjuk, hogy a felsőoktatásban is hasonló változást készítenek elő. Azaz, ahogy Dr. Bubó mondaná: „Kérem a következőt!”