Aki magyarázatot keres rá, miért éppen ott húzódnak hazánk jelenlegi határai, ahol a térkép mutatja, gyorsan eljut odáig, hogy merre is futottak száz éve az érintett területek főbb vasútvonalai. Magyarország földarabolása a vasutak levágásával kezdődött, hónapokkal a trianoni végzet előtt: az új nemzetállamok életképességéhez (és az óhaza kivéreztetéséhez) szükség volt a transzverzális vasútjaink megszerzésére. A 96 százalékban magyarlakta Beregszászt deklaráltan azért vesztettük el, hogy Csehszlovákiának és Romániának közvetlen vasúti összeköttetése lehessen, de az elrettentő példákat, az „Antant-körvasút” állomásait Kassától Aradig hosszan lehet sorolni.
Bár a vasút gazdasági jelentősége azóta sokat változott, a területfejlesztő hatása ugyanaz ma is. Hogy Székesfehérvár vagy a Velencei-tó medencéje Budapest elővárosaként tud funkcionálni, az nem az autópályának köszönhető, hanem a 2008 körül bevezetett ütemes menetrendnek és a Flirt motorvonatoknak. Motorizáció ide vagy oda, egyes térségeket a centrumokkal továbbra is a vasút tud szervesen összekapcsolni: nem a pálya, hanem a valódi utazási igényekhez igazodó kötöttpályás személyszállítás. Szellem-autópályánk több is akad (az M6-os forgalma tíz évvel az átadás után sem éri el azt a szintet, ami miatt megépítették), kihasználatlan vasútvonalunk viszont csak ott van, ahol tudatos (menetrend)rombolással mesterségesen megteremtik.
És erről most sajnos nem a trianoni évforduló, hanem az Orbán-kormánynak a Gyurcsány-kabinet egyik legrosszabb ötletét felidéző szárnyvasút-csonkító intézkedései miatt kell beszélni. Fölhozhatnánk az összes ellenérvet, amit anno Orbánék elmondtak (nem hoz megtakarítást, a munkába járóknak árt a legtöbbet stb. – mind érvényes ma is), de inkább kérdezünk. Száz éve Magyarország ellenségei pontosan tudták, hogyan lehet a vasútgyilkossággal egész régiókat két vállra fektetni. Miért kell az akkor kényszerűen elszenvedett pusztítást most Balassagyarmattól Őriszentpéterig 34 vonalon önként megismételni?