- Ma van? - kérdezett vissza Komárom szlovákiai oldalán az egyik kocsmában a felszolgáló magyarul, amikor a trianoni megemlékezésekről érdeklődtünk. Csütörtök kora délután így is több százan jöttek el helyből és az anyaországból a református templom melletti Trianon-emlékműhöz, hogy megemlékezzenek az 1920. június 4-i határdöntésről.
Ezzel együtt Szlovákia-szerte számos helyen gyertyagyújtással, harangozással, versmondással, valahol pedig – a magyar oldalról áthangzó – ágyúszóval emlékeztek a száz évvel ezelőtt történtekre. A komáromi esemény méltóságteljes volt, és mentes bármiféle radikalizmustól.
A megemlékezés előtt nem sokkal ugyan a Hatvannégy Vármegye Mozgalom teleplakátolta a várost, ám ezeken a helyiek inkább csak nevettek. A megkérdezettek szerint az anyaországból átjövők közül sokan nem látják tisztán a csallóközi magyarság helyzetét.
A radikális plakátok szerint például "korlátozzák a magyar nyelv használatát", ami a helyiek szerint ma egyáltalán nem igaz.
A főtérhez közeli parkban két nyugdíjas hölgy, Kozár Irén és a szlovák Anna Durskovska beszélget. Kozár Irén szerint az utóbbi négy-öt évben a melldöngető szlovák nacionalizmus érezhetően alábbhagyott, így semmi különösebb atrocitás nem éri az embert, ha magyar. Anna Durskovska ugyan szlovák, ám végül törve, de magyarul szólal meg: bár tősgyökeres szlovák családból jött, édesanyja is magyar iskolába íratta őt, ahogy ő is magyar iskolába járatta a gyerekeit. „Több nyelv több bölcsesség” - mondja.
Igaz, ő a szabályerősítő kivétel. Sok olyan magyar család is van, ahol a gyerekeket inkább szlovák iskolákba íratják, hogy „jobban tudjanak érvényesülni” később.
Szászfalvi István és Sátor Veronika éppen trianoni megemlékező videót készítenek. Az ő családjaikban intenzíven él a trianoni döntés emléke, rokonaik egy részét is Magyarországra telepítették a döntés után.
Bár a fiatalokban érezhetően erős a trianoni hagyomány és a magyar indentitás fontossága, ám náluk is érezhető volt, ami a Csallóközben járva jellemzőnek tűnik: a nemzeti eszme hívei többségéből hiányzik az anyaországra jellemző, radikális nacionalizmus, a trianoni hagyomány sovinizmussal való vegyítése. „Trianon a mi közös a történelmünk” - mondta Veronika.
„Régen az itteni nacionalisták is kísérleteztek azzal, hogy viszályt szítsanak, 2010-ben a hírhedt népvezér Ján Slotának sikerült egy Trianont éltető emlékművet alkotni a Duna partra, amit néhány hete autóútépítés ürügyén eltakarított a komáromi városvezetés. Azonban a legtöbb itteni szlovák barátságos, soha nem volt vele gond" – mondja Cirok Flórián, a főtér közelében lévő cipőjavító műhely mestere.
Csallóközben jóval kisebb az asszimilációs nyomás, keletebbre, Rozsnyóban és Kassán már jóval több a betelepülő, így – ez már az onnan származó Sándor véleménye – a Csallóközhöz képest erősebb a magyar közösség egy részében az ellenállás is.
„Itt Komáromban nem érzik az emberek a bőrükön az asszimilációs kényszert. Itt elmennek a DAC meccsre, együtt énekelhetik a himnuszt is, elég kényelmesen elvannak, míg keletebbre már más a helyzet.”
A kedélyes komáromi viszonyokra mi sem jellemzőbb, mint hogy a helyi rendőrségen csak legyintettek a hatvannégy vármegyés plakátokra. „Láttam reggel ezeket” - nézett az egyik szolgálatos rendőr. Szerinte a többség egyáltalán nem így látja a helyzetét, csak egy kisebbség az, aki úgy érzi, üldözik. - Ha akarnak, ragasztgassanak. Nyitva az EU-s határ, mindenki oda megy ahova akar - mondta a rendőr.
Gyászolt és ünnepelt Erdély
Egyszerre kondultak meg és öt percen át szóltak a magyar templomok harangjai csütörtökön délután fél hatkor Erdély-szerte: a Kárpát-medence magyarlakta területein eképpen emlékeztek a trianoni békediktátum aláírásának 100. évfordulójára. A székelyföldi településeken székely és magyar zászlókat helyeztek az ablakokba, jelezve a nap nemzeti összetartozás jellegét is.
Az erdélyi megemlékező rendezvények szűk körűek, szimbolikusak voltak a járványügyi helyzet miatt.
Minden megemlékezés békésen zajlott, bár fennállt a veszélye annak is, hogy Sepsiszentgyörgyön magyar-román konfliktus alakuljon ki. A Calea Neamului (A Nemzet Útja) elnevezésű szélsőjobboldali román szervezet - amely magyarellenes akcióiról híresült el - a háromszéki megyeszékhelyre hirdetett megemlékezést. Korábban ők ünnepelték a román hősök napját az úzvölgyi katonatemetőben és ők rendeztek megemlékező ünnepséget Budapest román csapatok általi 1919-es elfoglalása alkalmából. A szervezet brassói vezetője, Mihai Tîrnoveanu úgy érvelt, azért esett a választás a székely városra, mert ott kell ünnepelniük, „ahol a magyar irredentizmus máig nem ismeri el a trianoni békeszerződést, nem ismeri el, hogy Erdély román föld”. Szerinte ráadásul az „irredenta magyar erők” itt követelnek autonómiát. Állította, azért van szükség az akciójukra, hogy az emberek megértsék, Hargita és Kovászna megye is az egységes román nemzetállam részei, ahol az egyetlen hivatalos nyelv a román”. - A román nemzeti zászlónak ott kell lobognia, ahol mások Magyarország gyászzászlaját lengetik - érvelt Tîrnoveanu.
A hatóságok 50 fős rendezvényt engedélyeztek, de végül csak 42 személyt sikerült összeszedniük és a helyszínre szállítaniuk a román szervezőknek.
Trianon 100. évfordulójáról az ortodox egyház valamennyi templomában megemlékeztek. A román patriarkátus útmutatása alapján a liturgiákon mindenütt felidézték „azoknak a hősöknek, katonáknak, harcosoknak, román diplomatáknak és mindazoknak az emlékét, akik 1916 és 1918 között hozzájárultak Nagy-Románia nemzeti szintű megvalósításához, és ennek nemzetközi elfogadtatásához, különösképpen az 1920. június 4-i trianoni békeszerződés által”.
Noha május 13-án a román parlament június 4-t hivatalos ünnepnappá nyilvánította, idén még Románia nem ünnepelt, mert a jogszabályt egyelőre Klaus Johannis államfő nem hirdette ki. A törvényt kezdeményező Marcel Ciolacu, a szociáldemokraták elnöke bírálta is az államfőt, mert szerinte Klaus Johannisnek „nem volt nemzeti büszkesége” időben kihirdetni a jogszabályt. A pártvezér hangsúlyozta, a törvény „nem irányul mások ezzel kapcsolatos történelmi érzékenysége ellen, annál is kevésbé egy romániai nemzeti kisebbség ellen”, csupán azt szolgálja, hogy „méltósággal lehessen tisztelegni a történelem ezen fontos epizódja előtt, amely lehetővé tette az újraegyesített modern román állam létrejöttét”. - GÁL MÁRIA
