Megtartotta trianoni emlékülését az Országgyűlés. Latorcai János levezető elnök nyitóbeszédében Antall Józsefet idézte, miszerint lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni, de a rendszerváltás utáni első kormányfő szavait csak a második Orbán-kormány teremtette valósággá - a kettős állampolgársággal, aminek révén 1,1 millió határon túli magyar kapott szavazójogot. Majd arról beszélt, azt szeretnék, ha a magyarellenes indulatok parazsa végleg kihunyna a szomszédos népekben.
Ezután felolvasták a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) által elfogadott politikai nyilatkozat szövegét, ami - mint korábban már megírtuk - arra kéri a szomszédos országok kormányait és az Európai Uniót, hogy tegyenek meg mindent a határon túli magyarok jogainak bővítéséért.
Bár a szöveget a KMFK-ben az ellenzéki pártok is támogatták (a DK kivételével, amely nem vesz részt a fórum munkájában), az ellenzéki frakciók vezérszónokai most nem szólalhattak fel és a nyilatkozat benyújtásából is kihagyták őket. Emiatt sem az MSZP, sem a Párbeszéd, sem az LMP frakció nem volt teljes létszámban jelen az emlékülésen, a DK egyáltalán nem képviseltette magát.
Kövér László házelnök mint előterjesztő azt mondta, Trianon nem csak múlt, de velünk élő jelen is, sőt, akár nemkívánatos jövővé válhat ismét. - A magyar jövő csak akkor lehet biztonságos, ha minden nemzedék eszébe vési, hogy csak az lehet a jövő, amit meg tud védeni, erre is tanít Trianon – mondta.
A békediktátum tanulságai között említette, hogy „akit ki akarnak fosztani, leigázni, annak először a létét kell megkérdőjelezni”. Majd arról beszélt, ma bizonyos „érdekcsoportok” megkérdőjelezik az európai nemzetek létét és örökre el akarják adósítani a kontinenst – a házelnök egyértelműen Soros Györgyre utalt.
A második tanulság szerinte, hogy sosem szabad figyelmen kívül hagyni gondolkodásunkban a geopolitikai látószöget, pedig ez Mohácsig még jellemezte a magyar királyokat. Ennek következménye lett az is, hogy végzetesen a Monarchiához kötötték a korabeli vezetők az ország sorsát, ami az elveszített világháborúhoz és Trianonhoz vezetett, bár ehhez kellett „egyes hazaáruló magyar politikusok szerepvállalása is 1918 őszén”.
A harmadik trianoni tanulság pedig az, hogy „a nemzetközi politikában szövetségesek nélkül nem lehet megmaradni”. Nem csak Magyarország marad egyedül, de 1938-ban Csehszlovákia, majd a balti államok, a második világháború után pedig a Nyugat az egész kelet-európai térséget „koncként dobta a Szovjetuniónak”.
Ma azonban a térség nemzetei vagy együtt nevetnek, vagy együtt sírnak: "vagy együtt őrizzük meg kultúránkat, vagy együtt forgatnak ki minket identitásunkból, anyanyelvünket konyhanyelvvé változtatva, egyszerű adófizetővé változtatva minket. Emiatt nem akarjuk kétségbe vonni azt a sikert sem, amit Trianon a környező nemzeteknek jelentett".
A térség nemzeti problémáinak feloldásához a házelnök szerint az 1990 után bekövetkezett euroatlanti integráció nem, de „az Európai Unió adhat esélyt arra, hogy együtt rendezzük közös dolgainkat”. Esélyt, hogy szövetségeseket találjunk megmaradásunkhoz a környező államokban és a többi európai országban, főleg, mivel az egész kontinensre „olyan identitásküzdelem vár, mint a határon túli magyarokra Trianon után”.
- Európa határai addig tartanak, amíg a temetőkben kereszt van a sírokon, ha mindez megváltozik, Európa kisebbségbe kerül a saját területén – mondta az Országgyűlés elnöke. Majd az EU alapszerződést idézte, amely szerint az unió elismeri a nemzeti identitást és garantálja annak megőrzését, hozzátéve, hogy ennek mikéntjéről egy dokumentum sem szól. A politikai nyilatkozat erre is kísérletet tesz, miszerint nemzeti identitása az embereknek, az állampolgároknak van, amely nyelvükből, kultúrájukból és szülőföldjükből fakad elsősorban.
Áder János köztársasági elnök arról beszélt, Trianon a magyar gazdasági fejlődést is derékba törte, a korabeli Budapest például a világ második legnagyobb malomipari központja volt az amerikai Minneapolis után. A békediktátum viszont erőszakhullámot, menekültáradatot hozott.
- Négy évnyi háborúskodás után Magyarország vesztes félként a súlyos büntetést nem kerülhette el – mondta, felidézve, hogy Romániának már 1916-ban jelentős erdélyi területeket ígért az antant. Míg Németország területének 17-, Magyarország 66 százalékát veszítette el, az ország képviselőit a béketárgyalásokra is egy év késéssel hívták meg, álláspontunkat érdemben nem ismertethettük.
- A századik évfordulón indokolt, hogy saját házunk táján is söprögessünk – mondta, „a konzervatív tehetetlenséget, a liberális tehetségtelenséget és a bolsevik utópiákat” említve okként, ami lehetetlenné tette az amúgy is szűk mozgástér kihasználását a béketárgyalások előtt. Például hiányzott a diplomáciai háttérmunka, az elemi önvédelmi ösztön a hadsereg újjászervezése.
- Ez több volt, mint politikai vakság, súlyos felelőtlenség volt – mondta, hozzátéve, hogy ha Károlyi Mihály egyben tartja a hadsereget és erős karhatalmat épít ki, ha Apponyi Albert beszéde mellet egy tartós diplomáciai háttérmunka is zajlik, lehet, hogy mérsékelhetőek lettek volna a veszteségek. A jelen helyzettel kapcsolatban arról beszélt, mi tiszteletet adunk a szomszédainknak, de ezt kérjük tőlük is.
- Amit a nagyhatalmak elrontottak, nekünk kell helyretennünk, ha így teszünk, a trianoni átok lekerül rólunk – fogalmazott. - A magyar nemzet nem csak volt, de lesz is – fejezte be végül beszédét.
