Ha döcögve is, de csak beindul ez a legújabb nemzeti konzultáció. Örülni kell neki, hiszen „mindig is az volt a cél, hogy az emberekkel egyetértési pontokat” találjon a hatalom, hogy "ennek fényében képviselhessen egy ügyet Brüsszelben, alkothasson jogszabályokat". Ha tapsikolunk, fényre kell lépnie - közjogi káosz zavarosában halászó Fidesz láttán - diktatúrázó baloldalnak, a "kommunistáknak", akiket a nemzet a Fidesz bölcsességével "lenyomott", bár a régi rezsim és az új világ képviselői közötti harc nem zárult le (l. a kormányfő péntek reggeli szózat-interjúját).
Jön tehát az új nemzeti konzultáció, ezúttal a koronavírusról és Soros Györgyről. A vírus nem érdekes. Mit lehet róla kérdezni? Fölényes győzelmet aratott felette a kormány, annak ellenére, hogy az ellenzék neki drukkolt. Soros már bonyolultabb kérdés. Mert most nem Európa erőszakos iszlamizálásáról van szó, ami ellen a magyar úgy is teljes szívvel tiltakozhat, hogy leragadt az Egri csillagoknál. Itt szép uniós összegről van szó, aminek érkezését már nem lehet letagadni. Ezek a milliárdok nemcsak békeidőben vajazták a NER kenyerét, de egy olyan országban, ahol a GDP 5-8 százalékot zuhanhat az idén, miközben a magyar áruk uniós piacának ajtaja nyikorog, életmentőek. A gazdaságnak és a NER-nek is, amelynek mi sem hiányzik jobban, mint két vírusroham között egy szociális válság.
A nemzet tehát "dönthet", akarja-e a Soros-terv uniós változatát, az "adósrabszolgaságot eredményező" közös, uniós hitelfelvételt? A nemzet tanácstalan, igazodna a kormányfőhöz, de ő is tétovázik. Túl kövér a cupák ahhoz, hogy ne volna érdemes turkálni utána a brüsszeli tányérban. A vissza nem térítendő támogatás rendben van (ingyen pénz), de az „ösztönvilága berzenkedik” az ellen, hogy a gazdasági helyreállítási alapba szánt 750 milliárd eurót "nem munkával hoznák létre", hanem hitelből. Aminek visszafizetésére a tagállamok közösen vállalnának garanciát. Ez már maga Soros ördögi "Európa-kötvénye", és mivel 30 évre akarják felvenni, még "az unokáink feje fölött is ott lebeg majd a lehetőség, hogy mások helyett nekünk kell törlesztenünk". Miféle reszketés ez egy olyan ország vezetőjétől, aki Európa éllovas gazdaságán trónol, és aki fantasztikus 2021-es évet lát a következő költségvetésben?
A hitel a jövőben elvégzett munka ma hozzáférhető előlege. Ezt ő is tudja, amikor 2041-ben lejáró kötvényeket bocsát ki a jövő nemzedék bőrére, vagy amikor a külső adósságot belsőre cserélve ígér rá munkafedezetet, közben azt gügyögve, ő nem zálogosítja el a jövőt.
Hanem érteni véljük a kormányfő valóságos cupákos kétségeit. A demokratikus Európa mellett elkötelezett Sorosnak lehetett volna éppen hátsó szándéka: egy kollektíven megszoruló, megújulásra váró, közösen eladósodó, közös felelősségű Unió szorosabban rá lenne utalva az integráció elmélyítésére, s arra, hogy a hitelek és támogatások elköltését szigorúbb normák ellenőrizzék. Zsíros vagy sem a cupák, a magyar kormányfő ez ellen berzenkedik. Félti a rendszerét, ennyi az ösztöne.