Azt állította Orbán Viktor (szokásos pénteki rádiónyilatkozatában), hogy az Európai Unióban 750 milliárd eurós csomagot ismertettek a járvány okozta károk enyhítésére. Ezt az országok közösen vennék föl hitelként, és közösen vállalnak garanciát a törlesztésére, ami adott esetben azt jelenti, hogy ha valaki nem tud törleszteni, akkor a többiek fizetnek helyette. Ez azonban abszurd, mert a szegény országok pénzéből finanszíroznák a gazdagokat, mondta Orbán.
Ezzel szemben a tény az, hogy nem a terv abszurd, hanem Orbán Viktor értelmezése. Az ugyan elvileg elképzelhető, hogy mondjuk az olaszok nem tudják majd kifizetni a hitel rájuk eső részét, de alapvetően akkor is a gazdagabb országok fogják állni a számlát, nem a szegények. Az Európai Unió pedig mindig előnyösebb feltételekkel tud kölcsönhöz jutni, mint Magyarország, vagyis ha ebből kimaradunk, akkor az nekünk gazdaságilag egyértelműen káros. Bár lehet, hogy Európa egyetlen munkaalapú társadalma addigra átveszi az egész kontinens irányítását. Az önbizalom már megvan hozzá.
Azt állította továbbá a miniszterelnök (ugyanott), hogy Magyarország Európa egyetlen igazi, munkaalapú társadalma, és ez teszi igazán sikeressé.
Ezzel szemben a tény az, hogy természetesen minden társadalom munkaalapú, hiszen az embereknek munkát kell végezniük ahhoz, hogy életben maradjanak. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki dolgozik, hiszen van olyan, aki nem jut munkához, van olyan, aki erre fizikailag, szellemileg képtelen, és akadnak olyanok is, akik a vagyonukból meg tudnak élni. Magyarország abban különbözik a többiektől, hogy kormánya a lehető legkevesebbet költi szociális és munkanélküli támogatásokra, vagyis a rászorulók segítésére. Amúgy meg ha azt nézzük, hányan voltak munka nélkül a járvány bekövetkezése előtt, akkor Európa leginkább munkaalapú társadalmának Csehország nevezhető, ahol a munkanélküliség mindössze 2 százalékos volt, utána pedig Lengyelország, Hollandia és Németország következik. Ha még számítanak a tények.
Azt is állította Orbán, hogy 2010-ben egy válság közepén volt az ország, de ő nem akarta a válságkezelés terheit a családokra hárítani, mint a baloldal.
Ezzel szemben a tény az, hogy 2010-ben már nem a válság közepén volt az ország, hanem kilábalóban, hiszen a második negyedévben elindult a növekedés, miután előtte a Bajnai-kormány meghozta a kellemetlen intézkedéseket, amint azt Orbán egy őszinte pillanatában el is ismerte. Az őszinte pillanat persze kivétel volt, amely erősítette a hazugság szabályát.
Azt állította ezenkívül Orbán Viktor (szintén a Kossuth rádióban), hogy 1990-ben nem sikerült az országot megújító változást elérni, amikor legyőzték a kommunistákat, ezért 2010-ben úgy döntött, hogy a küzdelmet le kell zárni. Ezért megalkották az új Alaptörvényt, és azóta a jövővel foglalkoznak.
Ezzel szemben a tény az, hogy azóta folyamatosan a múlttal foglalkoznak, átírják a történelmet, és minden, kormányzásukat illető kritikára azzal válaszolnak, hogy mit csinált Gyurcsány 2010 előtt. Ha ez a jövő, akkor még nagy múlt áll előttünk.