Sorra löki alapítványi fenntartásba az állami egyetemeket a kormány, a Budapesti Corvinus Egyetem és hat másik felsőoktatási intézmény után a Színház- és Filmművészeti Egyetemet is eléri a korszerűbbnek, versenyképesebbnek és stabilabbnak nevezett működési forma. Annyira stabil és kiszámítható, hogy a Corvinus már most, kevesebb mint egy évvel a fenntartóváltás után kénytelen a tartalékaihoz nyúlni.
A Corvinust működtető alapítvány elnöke a Mol vezérigazgatója, Hernádi Zsolt lett, ami nem keltett nagy meglepetést annak fényében, hogy az egyetemet a Mol és a Richter 10-10 százalékos részvénycsomagjának éves osztalékhozamából tervezték finanszírozni. Aztán jött a koronavírus-járvány és a gazdasági visszaesés, mire a Mol vezérigazgatósága úgy döntött: a bizonytalanság miatt idén inkább nem fizetnek osztalékot. A Corvinus így több mint 10 milliárd forinttól esik el. De nincs gond, hiszen ott vannak a tartalékok.
Tavaly többen – például az egyetemen tartott fórumokon – felvetették, nem kockázatos-e a piaci viszonyoktól és a tőzsdei folyamatoktól függővé tenni az intézmény finanszírozását? A bő lére eresztett, s a kérdés miatti sértettséget hurráoptimizmussal leplező válaszok lényege az volt: aki ilyenekre gondol, az idióta bajkeverő, aki akadályozni akarja a Corvinus átalakulását. Aztán a kormányzat és az alapítvány képviselői úgy zengtek örömódákat az új modell sikerességéről, hogy még szinte idő sem volt gyakorlati tapasztalatokat szerezni.
Majd az elképzelt sikerekre hivatkozva jöttek az újabb és újabb bejelentések további egyetemek „alapítványosításáról”. Nyilván nem egy az egyben a Corvinus-modell alapján (nincs annyi részvénypakett), de majd valahogy megoldják. A cél: cuppanjanak le az állam csecséről, váljanak önállóvá, önfenntartóvá, versenyezzenek egymással, aztán győzzön a jobb. A kormánynak van fontosabb dolga is annál, minthogy elkényelmesedett, túlkoros egyetemeket babusgasson. Amúgy is, zuhanás közben lehet megtanulni igazán repülni – persze nem árt, ha van egy-két tartalék ejtőernyő.