nekrológ;

Oplatka András 1942-2020

- Elhunyt Oplatka András

Hetvennyolc éves korában, hosszú, súlyos betegség után zollikoni otthonában, Zürich mellett, szerda reggel elhunyt Oplatka András, újságíró, történész, műfordító.

A gyász inkább elnémít, mint szóra bír, pedig most megkerülhetetlenek a szavak, hiszen Oplatka András élettörténete, személyisége és újságírói munkássága komoly méltatást érdemel. Tizennégy éves volt, amikor szüleivel 1956-ban elhagyta Magyarországot; művelt családja külföldi eredetű volt, apai ágon cseh, anyai ágon német gyökerű. A budapesti magyar nyelvű általános iskola után Zürichben németül érettségizett, az egyetemen germanisztikát, pedagógiát és történelmet tanult. Noha Grillparzerből doktorált, mégsem lett belőle irodalmár, mert vonzotta a közép-európaiság, az 56-os forradalom emléke, a kettéosztott Európa jelene és jövője. A végzés után röviddel, 1968-ban belépett a Neue Zürcher Zeitung szerkesztőségébe, s két hónap után máris Stockholmban találta magát a lap skandináviai tudósítójaként. Egymás után következtek az állomáshelyek: Stockholm után Párizs, Moszkva, majd a kilencvenes évek második felétől Budapest: nagyon szerette Pestet, tudósítói ideje már rég letelt, de rendszeresen visszajárt, ismert szereplője lett a rendszerváltozást kísérő és követő fölpezsdült szellemi találkozóknak és vitáknak. Ragyogóan megőrizte magyar nyelvtudását, anyanyelvi szinten írt és olvasott németül, s ezen kívül folyékonyan beszélt vagy fél tucat nyelven.

Ez a kiterjedt nyelvtudás és soha nem lankadó törekvése a kiegyensúlyozottságra, a pártatlan mérlegelésre tette őt kiemelkedő elemző újságíróvá és maradandó könyvek sorozatának szerzőjévé. Munkásságát a múlandó – vagy mégsem olyan múlandó? – napilap cikkei őrzik, A. O. szignójú pontos és szilárd logikájú eszmefuttatásaival; de őrzik könyvei is: a magyarországi határnyitás történetét nála jobban kevesen ismerték (Der eiserne Vorhang reisst, Egy döntés története), megírta németül a „gróf” – vagyis Széchenyi István - élettörténetét, Németh Miklósról és Fischer Ádámról szóló portrékötetei a szakma csúcsai, s egyben lebilincselő kortörténetek; Bánffy Miklós lenyűgöző trilógiáját lefordította németre, s fordított németre Mikszáthot – akit különösen szeretett -, Jókait, Karinthyt. Sem műveinek, sem kitüntetéseinek teljes fölsorolására nincs hely, ezért a Nagy Imre-emlékplakett mellett csak a 2016-os Prima Primissa Díját említem, amelyet nem mellesleg jótékonysági célra ajánlott föl.

Évtizedeken át megtapasztalhattam, hogy a Rózsalovagtól Metternichig, Thomas Manntól Gorbacsovon át a rendszerváltozásokig bámulatos jártasságra tett szert újságírói és tudományos (MTA külső tagja, az Andrássy Egyetem professzora) pályája során. Aki közelebbről ismerte, nem feledheti sem műveltségét, sem emberségét. 

Sajtótájékoztatóvá minősítette át Novák Előd a Mi Hazánk ORÖ-székházhoz szervezett rendezvényét, amelyet „kegyeleti megemlékezésként” hirdettek meg. A politikus állítása szerint ellene, illetve több párttársa ellen is feljelentést tettek a rendőrök. A Deák téren sokan virággal, mécsesekkel rótták le kegyeletüket.