Nem indul biztatóan az összesen 4,6 milliárd forint közpénzből útnak indított állami nyaralóhajó-program: a tavaly és az idén beszerzett Nicols Estivale típusú, hat-tíz személyes lakóhajók javarészt üresen vesztegelnek majd a tiszai kikötőkben, amelyek közül ráadásul a kiskörei a meghosszabbított átadási határidőre sem készült még el. A külföldi foglalásokat szinte mind lemondták, a hazai vendégek pedig az eddigi tapasztalatok szerint legfeljebb egy-két napos élménytúrára neveznének be: a hosszabb hajózás több ezer eurós árát nem az itthoniak pénztárcájához szabták. Ettől még lehet később jó üzlet az állami lakóhajó-program, de az idei év, és a koronavírus-járvány megmutatta, miért és mennyire sérülékeny befektetés a közpénzből finanszírozott luxusturizmus.
A flottát üzemeltető MAHART nem válaszolt arra a kérdésünkre, hogy mekkora bevételt terveztek a hajóbérlésekből 2020-ra, de remélik, ennek jó része a nehézségek ellenére is befolyik majd a kasszába. Révész Máriusz aktív turizmusért felelős kormánybiztos a Népszavának azt mondta: akciókkal próbálják majd a magyarok számára is vonzóvá és elérhetővé tenni a nyaralóhajózást. Kérdés, létezik-e olyan akció, ami a magyarok százai, ezrei számára teszi elérhetővé a listaáron hat személynek heti 2876 euróért, azaz mintegy egymillió forintért bérelhető hajókat. Bevezetik az egynapos bérlés lehetőségét, de így is drága mulatság ez, különösen az elszállt, 350 forintos euró mellett: a napi, fejenként legalább 24 ezer forintos költséget aligha tudják tömegek vállalni.
Molnár László gazdaságkutató szerint az állam szerepet téveszt az ilyesfajta befektetésekkel, s ha a lakóhajóbiznisz valóban jó üzlet lenne, már rég lecsaptak volna rá magánvállalkozások.
Az eredetileg tervezett májusi elseje helyett a koronavírus-járvány miatt csak július elsejétől lehet lefoglalni a Tiszán horgonyzó francia gyártású lakóhajókat, amelyek közül a hatszemélyest egy hétre 2876 euróért, a nyolcszemélyest 3905, míg a legnagyobb, tízszemélyest 3978 euróért lehet kibérelni. Vagyis utóbbi esetében körülbelül 1,4 millió forintba kerül a hét napos hajózás, plusz még az üzemanyag, és mindehhez még le kell tenni 2000 eurónyi kauciót, amit visszaadnak, ha nincs a hajón sérülés. Kipróbáltuk, és szeptember elejéig minden hétre tudtunk volna foglalást leadni valamelyik hajóra, miközben a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják: februárra, márciusra betelnek a naptárak, egy ilyen utat ugyanis nem ad-hoc jelleggel terveznek meg a családok.
Tavaly egyébként tíz nyaralóhajó érkezett Magyarországra a francia Nadia Grouphoz tartozó Nicol’s Yacht gyárából, további öt idén jött, s öt még úton van a Tisza-tóra. Révész Máriusz kormánybiztos szerint a koronavírus következtében elrendelt határzár a flotta ideérkezését is lassította, miként a kikötőépítés is a járvány miatt húzódott el, így Kiskörén is csak szeptemberre lesz kész az oda tervezett létesítmény. A külföldiek szinte minden eddigi foglalást visszamondtak, vagy egy későbbi időpontra átfoglaltak, a magyarok közül még többen kivárnak.
Böjte Csenge, a a MAHART Nyaralóhajózás Program kommunikációért felelős munkatársa lapunknak úgy nyilatkozott: egyre inkább érzik annak a hatását, hogy a magyar utazóközönség idén belföldön szeretne pihenni, s kipróbálni valamilyen újdonságot, de ők a külföldi vendégektől eltérően inkább rövidebb hajókázásokat terveznek. Egyfajta menekülő-útvonalként mostantól akár egy napra is bérbe adják a lakóhajókat – erre a korábbi tervek szerint nem lett volna lehetőség –, és így céges csapatépítő programokat, vagy akár exkluzív partnerhajóztatások megszervezését is bevállalnák.
Kérdés, valóban az-e a dolga az államnak, hogy közpénzből áldozzon egy olyan flottára, ami céges buliknak ad majd helyet. Molnár László, a Gazdaságkutató Intézet vezérigazgatója szerint közgazdasági alaptétel, hogy ha az állam minél kevesebb helyen avatkozik be ott, ahol működnek a piac törvényei, annál kevesebb területen torzul a verseny. – Ha a tiszai lakóhajózás jó biznisz lenne, tehetősebb nyíregyházi vagy debreceni vállalkozók már rég felfedezték volna maguknak ezt a piaci rést. Nem véletlen, hogy nem tették – mondta. Szavai szerint maga a koncepció is elhibázott, hisz bármilyen szép is a Tisza vidéke, a gazdag, sokat költő turistákat önmagában ez a látvány tíz napon át nem elégíti ki, abban a térségben pedig nincs olyan nagyságrendű kulturális örökség, műemléki környezet vagy épp gasztronómiai kínálat, ami például egy japán baráti társaságot több napra idevonzana. Ráadásul a kelet-magyarországi térségben egyelőre az infrastruktúra sincs olyan szinten, hogy megfelelően kiszolgálja a célközönséget: elég csak abba belegondolni, hogy Budapestről nagyjából három óra alatt lehet eljutni a tokaji kikötőbe.
