Ritka eset, hogy a nagy keresztény egyházak nyilvánosan szembefordulnak a fideszes kormány akaratával, de nyolc évvel ezelőtt pontosan ez történt. Kovács Zoltán államtitkár szerette volna ugyanis, ha 2012. június 4-én délután, a trianoni szerződés évfordulóján egyperces harangzúgás elrendelésével az egyházak is bekapcsolódnak a „nemzeti összetartozás napjára” tervezett megemlékezésekbe. A katolikus, református és evangélikus vezetők erre nem voltak hajlandók.
„Kérésének sajnos nem áll módunkban eleget tenni, mert templomi harangjaink istentiszteleti alkalmakkor, illetve az egyház liturgikus rendjéhez kapcsolódva szólnak” – írták válaszukban. Megerősítették ugyanakkor, hogy mindennapi szolgálatukban is megjelenő módon egyházaik „szívükön viselik a nemzeti összetartozás ügyét”. A közös állásfoglalást Erdő Péter bíboros, a katolikus püspöki kar elnöke, Bölcskei Gusztáv püspök, a református egyház zsinatának lelkészi elnöke és Gáncs Péter, az evangélikus egyház elnök-püspöke jegyezte.
A kormányt kínosan érintette az elutasítás, amelynek külön pikantériát adott, hogy a református vallású Orbán Viktor kormányfő felekezete is vállalta a konfliktust. Nem maradtak el az ellenreakciók sem. A KDNP-s Varga László írásban tiltakozott az egyházi vezetők állásfoglalása miatt, nyugat-európai reformátusok egy csoportja „minden magyar nevében” fejezte ki felháborodását. Az akkor még javában szélsőjobboldali Jobbik „nemzeti deficitet” érzékelt a nagy keresztény egyházaknál.
Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök az ügyre visszatérve hangsúlyozta, hogy a trianoni évfordulón sok evangélikus egyházközség is megemlékezést tartott, imádsággal és harangszóval. Ennek központi elrendelése azonban „szükségtelen és idegen a reformáció egyházainak jó rendjétől”.
A református egyház ellenben pár hét múlva engedett a nyomásnak. A Kárpát-medence református egyházainak, egyházkerületeinek és egyházmegyéinek vezetőségeiből álló Generális Konvent június 4-ét is felvette a „jeles napok” sorába. Így már nem sérült a liturgikus rend, amikor a konvent felkérte a református gyülekezeteket: ahogyan május 22-én, a református egység napján, úgy a jövőben a trianoni emléknapon is harangozzanak.
A mostani 100 éves évfordulóhoz közeledve ismét előkerült a téma. A különbség az, hogy ezúttal nem valamelyik kormánypárti politikus, hanem a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) kezdeményezte a trianoni harangozást.
A KÉSZ elnöksége még februárban – felekezettől függetlenül – arra biztatott minden Kárpát-medencei egyházközséget és gyülekezetet, hogy június 4-én, 16 óra 30 perckor száz másodpercig szólaltassa meg temploma, imaháza harangját. A harangszó után pedig „mondjunk el egy Miatyánkot a magyar nemzet egységéért és a keresztény/keresztyén hit védelmében, kapcsolódva ezzel a nemzeti összetartozás évéhez”.
A református zsinat elnöksége azóta két felhívásban is kérte a gyülekezeteket, hogy szólaltassák meg harangjaikat (2015 óta Bogárdi Szabó István püspök a zsinat lelkészi elnöke).
Az evangélikusok más utat járnak. „Az elmúlt napokban körvonalazódott a szándék, hogy központilag nem rendelünk el harangozást, illetve nem csatlakozunk társadalmi szervezet kezdeményezéséhez, hanem a döntést a helyi gyülekezetekre, egyházközségekre bízzuk” – tájékoztatta lapunkat Fabiny Tamás, az evangélikus egyház jelenlegi püspök-elnöke.
Hivatalosan még nem tudták elfogadni az erről szóló határozatot, amelynek tartalma azonban vélhetően ez lesz: „A Magyarországi Evangélikus Egyház Püspöki Tanácsa támogatja, hogy helyi szinten méltó módon emlékezzenek meg a trianoni békediktátum 100. évfordulójáról. Az egyházközségi elnökségek döntése nyomán ez együtt járhat azzal is, hogy június 4-én délután fél 5-kor 100 másodpercen keresztül harangoznak.” A közeljövőben pályázatot is kiírnak a trianoni döntésnek az evangélikus egyházra gyakorolt hatásáról.
A katolikus püspöki kar konstatálta: a társadalom részéről többen indítványozták, hogy június 4-én szólaljanak meg országszerte a harangok. A püspöki kar közleményéből egyúttal kiderül, hogy a katolikus egyházban nincs ilyen direktíva. A diplomatikus megfogalmazás szerint az, aki a „harangszót hallja vagy megszólaltatja harangjait, tegye ezt az imádság lelkületével, könyörögjön hazánkért, népünkért határainkon innen és túl, és Közép-Európa összes népeiért, hogy békében, szeretetben és alkotó együttműködésben építhessük közös jövőnket.”
