Ausztriában május 29-én nyithatnak a legfeljebb száz fő befogadására alkalmas kulturális létesítmények, például a Porgy and Bess jazzklub. Július 1-én kezdhetnek a 250 fős intézmények, így többek között a mozik többsége is. Ismét egy hónapnak kell eltelnie ahhoz, hogy 500 ember tekinthessen meg kulturális előadást. Elképzelhető, hogy augusztus 1-től az egészségbiztonsági intézkedések az ezer fős előadásokat is lehetővé teszik, s így a nyári ünnepi játékokat is, ha némileg lefogyasztott formában, meg lehet nyitni.
A tervek hallatán eddig csak a Bregenzi Ünnepi Játékok vezetői jelezték, hogy zárva maradnak a nyáron, nem tudnak gazdaságos megoldással előrukkolni. Lesz viszont zenei fesztivál az alsó-ausztriai Grafeneggben, lesz Karintiai Nyár Beethoven 250. születésnapjára fókuszálva. Készülnek a nyárra Salzburgban is, a Dóm téren a Jedermann bemutatóját tervezik.
Egy héttel ezelőtt még arról volt szó, hogy az osztrák színházak májusban csak egyszemélyes próbákat tarthatnak, a koronavírus az előadásokat a bizonytalan jövőbe tolta. Azóta viszont visszalépett a koalíciós kormány kulturális államtitkára, a zöld párti Ulrike Lunacek, aki nehezen ismerte ki magát a számára ismeretlen területen, s a teljes szakma őt hibáztatta a bénultságért, s azért is, hogy a segélyért, alapjuttatásért ügyesen lobbizó ágazatokkal szemben a művészet és a művészek pártolása a karantén heteiben teljesen leállt.
Villámgyorsan megtalálták a korábban az Európai Parlamentben politikai kérdésekkel foglalkozó Lunacek utódát az 58 éves Andrea Mayer személyében. Hétfőn már be is mutatták a nyilvánosságnak, az újságírók és a szakma egyaránt lelkesen fogadta a három éve az államfő hivatalvezetőjeként dolgozó tisztviselőt – nyilván nem mellesleg Alexander Van der Bellen feleségének barátnőjét. Többen firtatták, hogy az idén januárban alakult néppárti-zöld kormány miért nem rögtön őt választotta mint hozzáértőt a posztra. A párton kívüli szakértővel, mint kiszivárgott, az volt a „baj“, hogy az elmúlt évtizedekben három kulturális miniszternek is közvetlen munkatársa volt ugyan, de mind a három miniszter a szociáldemokrata pártból került ki.
Mayer felfedezője Rudolf Scholten miniszter volt, aki 1990-97 között irányította a kulturális tárcát. Volt munkatársa kinevezése alkalmából interjút csinált vele a Falter című hetilap. Scholten legfőbb mondanivalója az volt, hogy egy olyan kis országban, mint Ausztria, csakis állami finanszírozással lehet a kultúrát életben tartani, felvirágoztatni. „A művészetnek támaszkodnia kell tudni a kultúrpolitikára, szervezeti, pénzügyi kérdésekben egyaránt, s éreznie kell az állam elkötelezettségét. A kultúrpolitikának viszont feltételek szabása nélkül kell a támogatást megadnia.“ Scholten elmondta, hogy Mayerben nagyszerű munkatársra talált, egyszerre volt szakmailag felkészült és nagyon lelkes.
Bemutatkozó sajtóértekezletén Mayer a mentor elképzeléseinek megfelelően a művészeti élet megsegítésének fontosságát hangoztatta, mindenekelőtt a karantén miatt jövedelem nélkül maradt művészek sürgős pénzügyi támogatását. Jelezte, hogy akkora állami pénzösszegre számít, amivel a kultúrnemzet Ausztria megtalálja elveszített pozícióját.
A kulturális zendülés napjaiban az ellenzéki szociáldemokrata párt elnöke egy milliárd euró folyósítását sürgette, a liberális párt vezetője pedig alapbiztosítást javasolt a művészeti ágban dolgozóknak, havi 1000 euró összegben.
