Óvatosan kell bánnunk a magyar kormány bejelentéseivel, ezt az elmúlt tíz esztendő alatt alaposan megtanulhattuk. Mégis, sokszor előfordul, hogy készpénznek vesszük állításait, noha csak cseleknek, nyelvi trükközésnek dőlünk be. Igaz, gyakran akkor is kételkedünk a szavakban, ha azok mögött valódi tartalom húzódik meg. Nem a kötelező nagyotmondásokra utalok, mint például a száz év legsikeresebb tíz éve, vagy a vírus ellen legeredményesebben védekező kormány címének odaítélése, saját maguknak persze. Inkább a támogatást vagy védelmet ígérő kijelentésekre. Emlékezzünk csak a „megvédjük a nyugdíjakat” lózungra, vagy most a ki tudja miként kiszámolt majd’ háromszázezer munkahelyre.
Azért hozom most elő ezeket, mert a bocsánatkérést követelő sorozatos megszólalások után (Orbán, Varga Judit, Kovács Zoltán, stb.) most azt hallhattuk több szólamban, hogy a kormány a járvány nagy veszélyeket hordozó szakasza, a csúcspont (Orbán Viktor szerint ez május 3-án volt) elmúltával visszaadja a rendkívüli felhatalmazást, vagyis a rendeleti kormányzást a parlamentnek. Először ennek időpontját június végére tették, de volt szó június közepéről is, mígnem a miniszterelnök május végére helyezte át.
Orbán ezt az elképzelést Belgrádban, a szerb miniszterelnökkel történt találkozóját követően ismertette a nyilvánossággal. Hogy miért pont ott, miért nem Magyarországon, miért tartozik ez inkább a szerb újságírókra, mint a hazai nyilvánosságra, erre nem kaptunk magyarázatot. Ezért aztán el kell, vagy el lehet fogadnunk azt az indoklást, hogy a magyar kormányfő olyan fórumot keresett, amelynek a nemzetközi hatása nagyobb, jelentősebb, mintha itthon a Kossuth rádióban adja elő. Erre pedig azért volt szüksége, mert hihetetlen nagy nyomás helyeződött rá az időkorlát nélküli felhatalmazás miatt az Unió meghatározó politikai vezetői részéről, és ha nem lép, kockáztatja a következő hétéves költségvetés magyar szempontból pozitív végeredményét. Szóval ez a lépés egyfajta beismerése a vereségnek, épp úgy, mint a tranzitzónák azonnali felszámolása.
Igen ám, de Orbán Viktor nem szokott, illetve nem tud vereségeket szenvedni. És ha odafigyeltünk Gulyás Gergely csütörtöki szavaira, érzékelhettük, hogy a rendkívüli felhatalmazás visszaadását sem teljesen úgy értelmezi a magyar kormány, ahogy azt nyelvtanilag kellene. Merthogy úgy adja vissza ezt a jogosítványt a kabinet, hogy a járvány miatti rendkívüli jogrend felfüggesztését kéri. Ráadásul azzal a megszorítással, hogy néhány rendeletet nem megszüntetnek – mint ahogy a paragrafusok erre köteleznék őket -, hanem majd a parlament elé viszik, törvénnyé alakítják őket. Hogy melyek ezek, arról nem szólt a miniszter, de mindegy is: a kétharmadnak az sem okoz problémát, hogy néhány nap alatt törvénnyé formáljanak egy rendeletet.
Legyünk tehát óvatosak: a járvány elgyengülni látszik, a kormány kreativitása azonban egy cseppet sem. Igazából csak a figyelmünket, vagy a nemzetközi megfigyelők figyelmét akarják felfüggeszteni. Itt, valahol Magyarországon…