ég az ég mindig halált akar
tűzzel szórja tavaszaidat
hálót dobott, lelket, egyszer rád
nem enged fel valami miatt
az ég téged lassan eltakar
ligetek hullanak ligetek hullanak
hihetni-e már a lomposarcú búnak
vendég vándorbéke remetevad réme
hervadást hasít-e lelkek lelkesére
duzzadoznak-e már – sárgömbök a hóban –
legutolsó csendet idelapozóan
játszó tavaszokat karanténba zárók
vízesés-sodrásra törmeléket rázók
ligetek véreznek ligetek még állnak
prédái a lázas harcrabuggyanásnak
százszorszép fényekben égne a varázs ha
nem fújódna szél a vérező parázsra
ég az ég mindig halált akar
tűzzel szórja tavaszaidat
hálót dobott, lelket, egyszer rád
nem enged fel valami miatt
az ég téged lassan eltakar
