A 2020-as évnek alapvetően optimistán kezdhetett neki az ellenzék, de a járvány hónapjai alatt az egységes fellépés benyomása megkopott. Az önkormányzati választás idején még kaphattak a választók egy olyan élményt, hogy nem csak különböző ellenzéki pártok politizálnak, hanem létezik olyan, hogy „az ellenzék” – hívta fel a figyelmet az Új Egyenlőség legfrissebb podcastjában Mikecz Dániel politológus, a Republikon Intézet vezető elemzője. A közös jelöltek indítása sikeres stratégiának bizonyult, lendületet is adott, de az utóbbi hónapokban nincs koordinált cselekvés, nem lehet egységesen ellenzékről beszélni, ami gyengíti a járványhelyzetben a Fidesszel szembeni hatékony fellépést is.
Az utóbbi két évről elmondható, hogy az ellenzéki szereplők között elkezdett kialakulni a közös tartalmi minimum is. A Fidesszel szembeni politizálás alapelemeinek tekinthetők az európai elköteleződés, a demokrácia védelme, de kezd felzárkózni ehhez a klímaváltozás kérdése is, amire a 2019-es EP-választás jó példa volt. Mivel a baloldali pártoknak az alternatíva felmutatása a feladata, ezért a kormány kirekesztő szociális politikájának kritikája is része lehet az ellenzéki repertoárnak. Mikecz úgy véli, hogy ennek ugyanakkor korlátokat szabhat, hogy a munkaalapú társadalom fideszes koncepciója, a „munka ethosza”, a „segély helyett munkát” elve akár a választók szélesebb körében is elfogadhatóbbá tehetik a kormány amúgy szűkmarkú gazdasági válságkezelését. Fontos azonban hozzátenni, hogy a jó témák is elsikkadhatnak, ha nincs mögötte kellő erő, a potens cselekvés potenciálja, a kommunikációs összhang: ezért is van szükség közös cselekvésre.
A pártok állami támogatásának megkurtítása a Fidesznek meg sem kottyan, de az ellenzéknek rendkívül súlyos veszteség. Ráadásul könnyen elképzelhető, hogy ez a további években is tartósan megmaradó intézkedés lesz. Az önkormányzatok megvágása érzékenyebb terület politikailag, ez jóval negatívabb reakciókat válthat ki a választókból. A kormány látványosan élezi a városok és kistelepülések közötti törésvonalat. A Fidesz érezhetően egyre inkább a kistelepülések pártjaként pozicionálja magát, amivel párhuzamosan mintha szándékosan adná fel a városi választók meggyőzését. Ahhoz, hogy az ellenzék versenyképesebb legyen a vidéki Magyarországon, több tudásra lenne szükség a kistelepülések problémáiról, azokról az ügyekről, amelyekre valóban figyelnek a falvakban. Emellett komoly nehézséget okoz az ellenzéki pártok számára, hogy a kistelepüléseken jóval nagyobb kockázatokkal jár az ellenzéki politizálás, mint nagyvárosi közegben: a kisebb közösségekben erősebb a függés a hatalmi pozíciókban lévőktől. Ezzel együtt is rendkívül fontos, hogy a következő években az ellenzék erősebben jelen legyen a falvakban, mutassák magukat, ez viszont – részben éppen a mostani kormányzati döntések eredményeként – komoly erőforrás-problémákba ütközik.
Segíthet az ellenzéknek, ha 2022 előtt a jelölteket előválasztáson választják ki. Ennek jegyében idén év végéig meg kellene állapodni a technikai részletekről, hogy aztán 2021 közepéig meglegyenek a jelöltek. A járvány beszűkíti ugyan a mobilizációs lehetőségeket, de Mikecz Dániel szerint megfelelő egészségügyi elővigyázatossági intézkedések mellett jövőre már megtarthatóak lesznek az előválasztások a különböző régiókban. A tavalyi tanulságok azt mutatják, hogy ennek az intézménynek van haszna, az előválasztás jelentős médiafigyelmet generál az ellenzéki szereplők felé, végső soron az ellenzékről szól a politika ezekben a hónapokban. Ami a teljes összefogással szemben felmerülő két lista ötletét illeti, a külön listákkal a fő probléma, hogy gyengíti a közös fellépés üzenetét. Nehéz úgy közös miniszterelnök-jelöltet támogatni, hogy közben egymással rivalizálnak az ellenzéki listák. Az ellenzéki szavazók közös ellenzéki cselekvést várnak, ennek erős mozgósító ereje van. Mikecz úgy látja, az ellenzéki választókat nem igazán fogja érdekelni, hogy ki milyen szervezeti előnyöket tud kiharcolni magának, csak az fogja érdekelni őket, hogy legyen már végre kormányváltás.
