Az intézkedés hátterében többen azt is sejteni vélték, hogy Burgenlandban a magyar orvosok és ápolók nélkül az egészségügyi ellátásban és az idősek gondozásában pont a járvány ideje alatt igen komoly hiányosságok léptek volna fel, amit így sikerült elkerülni. Ami viszont tény, legott megnőtt az érdeklődés a különleges erővel bíró papír iránt, így akinek dolga volt "odaát", szerzett igazolást.
Aztán jött még néhány meggondolatlanul bátor megoldás, de Sopron-szerte nem hallott senki arról, hogy bárki is lebukott volna, holott az ilyesmi nem marad titokban. Az egyik fodrászüzlet személyzete például nagyon meglepődött, amikor váratlanul betoppant egy régi osztrák kuncsaft, akit a határzár sem tartott vissza attól, hogy elinduljon otthonról.
- Amióta becsuktatok, nem találtam senkit, aki megcsinálta volna a hajamat, és már úgy nézek ki, hogy alig merek emberek közé menni – magyarázta a burgenlandi hölgy, aki a határőröket kicselezve érkezett. Ugyanis nem az ellenőrzési ponton, hanem a zöldhatáron jött át, nehogy visszafordítsák, vagy karanténba zárják. Az út egy részét az osztrák oldalon saját kocsival tette meg, majd egy darabig gyalogolt az erdőben, és amikor magyar oldalra ért, már várta az ismerőse, aki elvitte a fodrászhoz. Visszafelé is így ment, és lehet, hogy így jön legközelebb is.
- A határzár kijátszható, a kontroll nem elég alapos, és miután az ingázóknak hamar sorompót nyitottak, nem sok értelmét látom a korlátozásnak, és szerintem a járványhelyzet sem elsősorban ennek köszönhetően javult – mondta egy ismert soproni vállalkozó, Vadon László, aki sok társa óhaját fogalmazta meg egy városi rendezvényen, amikor az illetékesektől a szigorú intézkedések enyhítését kérte.
Az ok szintén gazdasági: azok az északnyugat-magyarországi cégek, amelyek az osztrák vásárlókból és vendégekből élnek, nem sokáig tudnak talpon maradni. Már most igen nagy bajban vannak, és az a mintegy 10-15 ezer ember is, akiknek munkát adtak. Félő, hogy közülük nagy számban Ausztriában fognak dolgozni, mivel ígéretekkel senkit nem lehet itthon tartani.
Vadon László a város és az iparkamara vezetőinek címzett levelében azt kérte, hogy a veszélyhelyzet feloldásáig is legalább a határ mindkét oldalán egy 50 kilométeres zónában biztosítsák a szabad mozgást azok számára, akik ott élnek, és ezt igazolni is tudják. Érvelése szerint ha napi ötezer, munkát vállaló magyar ingázik Ausztriába, akkor naponta körülbelül kétezerötszáz osztrák vendég jön, hogy különböző magyarországi szolgáltatásokat vegyen igénybe. Így a viszonosság elve alapján esetleg részben megnyíló határ enyhíthetne a zónában működő vállalkozások helyzetén.
